Hófútta mézeskalács házikó

Az előző bejegyzéshez kapcsolódva: azt nem mondanám, hogy nem rontottam el, de elsőnek megfelel.

De kezdem az elején. Mint majdnem minden tortaötletem, ez is egyik éjszaka jutott eszembe, miután az egyik madárkám elcsicseregte, hogy "jó lenne", ha a nagy családi karácsonyozásra idén is vinnék tortát. Két éve ugyanerre az eseményre készült a Hóemberes torta, tavaly pedig az aprósütemények.
A "nagy" ötlet megszületését megelőzte néhány (azonnal el is vetett) elképzelés... Volt köztük 3D-s nagy hóember és karamellből készített mikulásvirág is.

Na de a már említett ötlet (ha a címből még nem derült volna ki) egy mézeskalács házikó volt. Ez ugyan határozottan nem torta, de ez az aprócska és elhanyagolható tény egyáltalán nem zavarta a fantáziámat, ami ezzel együtt őrült száguldásba kezdett.. Hiszen a házikót valahogy tortává kell alakítani és persze nem igazi mézeskalács házikó az, ami nem világít, arról nem is beszélve, hogy valamilyen díszítést is ki kell találni, karácsonyi hangulatot teremteni....Nem utolsó sorban pedig az idő-faktort is minimálisra kellett csökkenteni....

Összességében az "építkezés" idejét tekintve sokkal rosszabbra számítottam... ritka alkalmak egyike volt, hogy időre sikerült befejeznem a meglepetést.

Először is készült egy (tőlem nem megszokott módon) kis méretű torta mézes krémes ízesítéssel.
Ez annyit jelent, hogy 4 tojásból sütöttem piskótát, amibe a meghatározott cukor mennyiségének fele cukorból, a másik fele pedig mézből került bele. A krémhez sűrű, vaníliás tejbegrízt főztem, majd mascarponeval lazítottam. Ezután a lapok baracklekvárral lettek megkenve, erre került a krém, végül pedig csokoládés vajrémmel lett bevonva (leszigetelve :) )

Az eszement ötleteimhez szerencsére hozzájárult, hogy néhány éve "eleinstandoltam" szüleimtől egy elemes égősort, amit most végre értelmes dologra tudtam használni.

Tehát a fóliázott torta köré tekertem, ezután pedig következhetett az építkezés...

A ház elemeit kisütöttem, majd a karamellből előre elkészített "ablaküvegeket" beragasztottam sűrű cukormázzal. Ezen a ponton ismét tanultam valami újat, mivel legközelebb már fehércsokit fogok használni... A fene se gondolta volna, hogy a cukormáz ennyire lassan köt... a háztetőt is elég sokáig fel kellett támasztani.

A sikeres összeállítást követően következhetett a karácsonyi hangulat megteremtése. Ahogyan az ablakokat, úgy a többi díszt is karamellből készítettem: fenyőfákat, girlandokat, gömböket, párkányokat. Ismét rá kellett jönnöm, hogy van, amit egyszerűbb marcipánból megoldani, mint karamellből. Ilyen többek között a fenyőfa. Finoman fogalmazva is megszenvedtem vele.

Az eredeti tervnek megfelelt: mézeskalács házikó is, torta is, karácsonyi is és igen, világított is :)

Ez pedig a recept, amit a házikó falaihoz használtam. Talán még téglának is felhasználható lenne, mert annyira kemény :)

• 40dkg liszt
• 12dkg vaj
• 20dkg méz
• 2 tojássárgája
• fél teáskanál szódabikarbóna
• csipet só
• ízlés szerint gyömbér és fahéj

Fél órányi hűtőben pihentetés után már süthető is.

Ismét karácsony

Mindig rácsodálkozom, hogy mennyire gyönyörű is Budapest. Persze minden évszakban szemetgyönyörködtető látványt nyújt, esőben, ködben, napsütésben. De télen egészen más. Mintha ez a forgalmas nyüzsgő város (is) elcsendesedne egy kicsit.

Sokszor leírtam már, hogy mennyire szeretem a karácsonyt, ezt most nem fogom megismételni...
A korábbi évekhez hasonlóan, jó előre eldöntöttem, hogy a felhasználandó recepteket még az ünnep előtt feltöltöm. Ha másért nem, csak ötletadóként. Ám, ahogyan a korábbi években, idén is az utolsó hét a legmozgalmasabb. Munka, vizsgaidőszak, karácsonyi előkészületek.... Szerintem ezt senkinek sem kell bemutatnom. Bár nekem könnyű dolgom van, csak sütnöm kell, mert anyuéknál töltjük a Szentestét, az Ő karácsonyi lakomáját felülmúlni meg úgy se tudom :) de még így is elúsztam a teendőkkel.

Ismét gasztro-ajándékokkal örvendeztetem (remélem) meg a hozzám közel állókat. Azért merem így előre leírni, mert szerintem már megszokták, hogy tőlem csak ehető ajándékokat kapnak.
10-12 csomagnak kellett elkészülnie (+ a tartalékok), amelyekben mindenféle finomságok kerültek.
Elsősorban olyan nassolnivalókat kerestem, amelyek hosszabb ideig is eltárolhatóak, mert alapvetően a karácsony a gyakorlatban az 0-24-ig tartó evésről szól. Mindenhol mindenből enni kell legalább egy falatot (persze, ha jó dolgokról van szó, az "egy falat" soha nem csak egy falat). Tehát, ha elmúlt a karácsonyi vándorlással egybekötött evésdömping, és a szilveszteri buli- és alkohol dömpingből is kijózanodtunk, néhány nap elteltével jó lehet előszedni a karácsonyi ropogtatnivalókat (persze, ha kitart odáig).

És hogy mik is kerültek-kerülnek a csomagokba?
Elsőként itt van a megunhatatlan mézeskalács. Sok receptet kipróbáltam már, de az eredmény mindig kemény volt. Az ízével általában nem volt gond, bár állítom, hogy az emberek többsége nem tudja elrontani a mézeskalács ízvilágát, főleg úgy, hogy ma már többféle fűszerkeveréket lehet kapni, amivel esély sincs arra, hogy a kelleténél több gyömbér, vagy szegfűszeg kerüljön a süteménybe (igen, volt olyan év, amikor sikerült beleborítanom a gyömbért a tésztába... nem mindenkinek volt őszinte mosoly az arcán a kóstolás után).

Arról már nem is beszélve, hogy nem tudok írókázni. Már eleve az íróka összeállításánál is problémáim voltak. Mennyi tojáshoz, mennyi cukor, mennyi citromlé. Ezután jöttek a gyakorlati problémák: milyen zsákba tegyem, mekkora kinyomó csövet használjak (vagy túl kicsi és nem jön ki belőle megfelelően a cukor, vagy túl nagy és nem lehet vele szép vonalat húzni, csak maszatolni).
Valószínűleg megkönyörültek rajtam az égiek és az utamba küldték Moha blogját, ahol szebbnél szebb mézeskalácsokat lehet találni, minden alkalomra.
El is döntöttem, újult erővel vetem bele magam a sütésbe, amelyhez ezt a receptet használtam:

• 18dkg liszt
• 10dkg méz
• 1 tojássárgája lazán felverve
• 1/4 teáskanál szódabikarbóna
• 7dkg vaj/ Rama
• és persze a frissen felfedezett mézeskalács fűszerezésű sütőpor :)

Elsőre egy szimpla adagot sütöttem... hát mit is mondjak ebből a mennyiségből nem lett volna elég ajándék, így aztán másodszorra már ötszörös adagot készítettem. Na, azt már elegendőnek ítéltem.

Az ipari mennyiségű mézeskalácson túl készült csokis pöfeteg, fahéjas-csokis mogyoró, karamellás-csokis mogyoró, fehércsokis-kókuszos mandula, narancsos marcipánkocka, és fehércsokis snickers.

Ezeket aztán celofán tasakokba adagoltam és csiribi-csiribá máris készen vannak a karácsonyi csomagok:

Ha minden jól megy, még készül egy torta is az ünnep alkalmából, de arról majd később.... főleg, ha el nem rontom.... úgyhogy folyt. köv..... :)