Nem tudok sakkozni. A lépéseket ugyan ismerem és gyerekként sokat játszottunk, de ezt korántsem nevezném "tudásnak". A játékot viszont annyira szerettem, hogy a folyamatos vereség sem tántorított el tőle.
Volt a környékünkön egy lakberendezési üzlet, a kirakatában egy üveg sakk készlettel. Akárhányszor mentünk el előtte, én mindig vágyakozva csodáltam a szikrázóan csillogó és füstös-opálos bábukat. Ma már persze tudom, hogy maximum egy újabb porfogó lenne a polcon, mert a játék lényege a logika meg a stratégiák és mintázatok felismerése... én meg ehhez túl szétszórt vagyok...
Ezért aztán nosztalgiával vegyes izgalommal álltam neki a figura gyártásnak. Megfordult a fejemben, hogy megpróbálkozom karamellből elkészíteni a bábukat, de végül a klasszikus vonalnál maradtam (legyen kihívás legközelebbre is).
Ez lett belőle.