Majdnem versenytorta

Történt ugyanis, hogy Némó és Lenke idén is megrendezik az online cukrászversenyt, amire a tavalyi helyezésemen felbuzdulva idén is indulni szerettem volna, mégpedig ezzel a tortával. Nem fogok. Ezzel. Egy másikkal viszont annál inkább.

A történet dióhéjban: január közepén szerencsésen letudtam a vizsgáimat, így hát minden erőmmel a versenyre tudtam koncentrálni. Szépen megterveztem, hogyan is nézzen ki, mekkora legyen, milyen színű, milyen díszítésű. Még le is rajzoltam a terveimet (igen, én, akinek a rajztudása kb. egy egér szintjén van). Jó előre szóltam a családnak, hogy mikor és hol szeretném velük megetetni a művemet. Tehát mindent előkészítettem.
Aztán egy szép szombat "délelőtt" (reggel hatkor kezdtem hozzá... a szomszédaim bizonyára nem szidtak nagyon...) nekifogtam. A tortát három szintesre terveztem (azt hiszem ez az egy, ami tökéletesen valósult meg... az ízesítés: kókusz, csokoládé és meggyes túrókrém), az egyes szinteket enyhe homokóra alakúra, egyszerű fehér bevonatúra. A díszítést pedig a torta síkjából kiemelkedő de mégsem térbeli, szalagokból összerakott stilizált virágok adták volna. És a hangsúly a "volna" szócskán van...

Egészen a faragásig minden rendben ment. A felső két szinttel nem volt semmi gondom, viszont az alsó már nem kegyelmezett. Sehogy sem akart úgy kinézni ahogyan akartam. A bevonás (unidec) után meg főleg nem. Itt még úgy gondoltam, sebaj, majd a virágokkal eltakarom a hibákat...

A virágokhoz a szalagokat (AD masszából készítettem) egy éjszakán át szárítottam, hogy kellően kemények legyenek. Miután a szinteket összeraktam, kezdődhetett a virágok összerakása és a díszítés. Ezek a "cukorvirágok" ezúttal minden (egykoron) élő növénytársuk (akiket az évek során kiszárítottam a lakásomban... tudom a víz néha csodákat tesz a növényekkel, főleg ha az életben maradás a cél) nevében bosszút álltak rajtam. Sehogy sem akartak a torta falán maradni, vagy ha éppen úgy tűnt megragadt egy-kettő, néhány perc múlva tutira lecsúszott, ezzel is szép színes foltot hagyva a fehér bevonatomon, nem győztem tisztogatni.
Rövidre fogva a dolgot (bár azt a dióhéjat inkább egy krumpliszsákra kellene cserélniem) szokásomhoz híven egyre inkább késésben voltam, így hát nem erőltettem tovább a dolgot, ami fent maradt annak örültem, a maradékot meg felpakoltam a torta tetejére.
Végezetül az egész tortát megfújtam ezüst lüszterrel. A megfújást ez esetben szó szerint kell érteni. Kinyitottam a tégelyt és a kupakból fújtam a tortára a csillámot.

Összességében bármennyire is "versenyen vállalhatatlan"-nak tartom ezt a tortát, az elgondolás szerintem jó volt, csak a kivitelezésen kell még csiszolnom.

És a versenyre visszatérve: egy héttel később készítettem egy másik, egészen más tortát... azzal teljes mértékig (na jó, nem) elégedett vagyok, ezért azzal nevezek :)))

UKBA 2012, ahogyan én láttam

Néhány évvel ezelőtt már volt szerencsém meglátogatni a kiállítást, persze akkor még közöm nem volt a cukrászathoz (nem mintha most sokkal több lenne hozzá, de akkor is) most viszont kifejezett céllal mentem. Egyrészt szerettem volna megnézni a karamell bemutatót és a versenyre nevezett díszmukákat (de erről majd később), és szerettem volna egy halom pénz elkölteni... ez utóbbi részben sikerült is.

De kezdem az elején. Nagyon jó dolognak tartottam, hogy lehetett előre regisztrálni, és így ingyen bejutni, bár magánszemélyként nem fűztem túl nagy reményt hozzá, hogy ezzel a regisztrációval beengednek, de mégis... kellemesen csalódtam. Csak a vonalkódot húzták le, és máris kaptam egy névkártyát :)

Mivel a tájékozódó képességem kb. a nullával egyenlő, az ilyen jellegű vásárokon (legyen az egy karácsonyi forgatag vagy éppen a szigetszentmiklósi virág nagyker) szisztematikusan sorról sorra haladok. Így tutira mindent meg tudok nézni és még csak el sem szédülök. Ennek is így indultam neki, aztán kb. 10 percig (talán az ötödik pavilonnál járhattam) jól is működött a dolog, de egyszercsak végre megláttam egy (olyan standot, ami nem csomagolás-technikával ill. hurka/kolbásztöltéssel foglalkozott) engem érdeklő kiállítót és úgy dőlt össze a rendszerem, mint egy akkurátusan felépített kártyavár egy tavaszi szellő hatására.

A karamell bemutatót Kovács János tartotta, ami nagyon tanulságos volt számomra és a nézők létszámát elnézve, nem csak engem izgatott a téma.

A díszmunkák egytől egyig fantasztikusan szépek voltak, egy- kettő különösen tetszett. Voltak karamell, tragant és csokoládé munkák, torták és bonbonok/desszertek. Ez utóbbinál ismét ékes bizonyítékot találtam az emberi hülyeségre. És akkor még finoman fogalmaztam. Teljesen kiborított egy, eset ami ezeknél a desszerteknél esett meg. Talán a fotókon is látszik, ezeket a falatnyi desszerteket egy nagyobb tálon/tükrön szépen felsorakoztatták egymás mellé, csinosan, ízlésesen, emellett pedig egy tányérra ki volt helyezve néhány darab belőlük. Na most nekem eszembe nem jutna egy a versenymunkák közé kirakott tányérból bármit elvenni egy olyan asztalról, ami egyébként egy derék magasságig felhúzott kordonnal van elkerítve, kivéve ha éppenséggel kínálják azt. De nem kínálták, ennek ellenére volt(ak) aki(k) úgy gondolták, ez a néhány darab desszert a több száz fős látogatósereg részére van kitéve kóstoló gyanánt. Véletlenül sem a zsűrinek....

A teljesség igénye nélkül fotóztam is, de mivel az eredményhirdetésen nem voltam ott, ezért nem tudom, hogy melyiket ki készítette. Igyekszem összegyűjtögetni a neveket és a képek alá írni őket.

Rózsa Krisztina

Rózsa Krisztina

Kádár Veronika munkája



Erdős Hanna munkája

Antal Tamás Tukovics munkája

Antal Tamás Tukovics munkája

Németh Zoltán (Némó) munkája

Ezen kívül elképesztő tészta munkákat is meg lehetett csodálni, ezekből tényleg csak egyet kettőt fotóztam. Tényleg hihetetlen dolgokat láttam :)

A vásárterületről kifelé jövet aztán találtam egy a hidegben vacogó leányzót, aki egy termoszból árult valami italt (nem vagyok vak, csak éppen hátulról nem látszódott, hogy mit árul). Elég hamar kiderült, hogy forralt bor van a termoszban. Nekem soha nem volt nagy kedvencem a forralt bor, leginkább a fűszerezés miatt, viszont édesapám nagyon szereti, így aztán vettünk belőle (igen azt kihagytam, hogy elkísért a vásárra, neki annyira nem volt nagy élmény mint nekem, de legalább isteni fagylaltokat és kávékat kóstolhatott meg). Legnagyobb meglepetésemre ez, nem akármilyen borból készült. Mézes eperborból. És ezzel elmondtam mindent. Ebből bármikor elfogadok ilyen forró italt :)

Aki idáig nem volt, az még szerdáig kilátogathat, megéri :)