2014. november 23., vasárnap

2014. július 10., csütörtök

Fagyiszezon


Annak örömére, hogy a hőmérséklet elérte a tűréshatáromat, valami hűsítő finomságra kezdtem vágyakozni. Szerencsére belefutottam TücsökBogár nutellás csokoládé fagylaltjába, amit égi jelként értelmeztem.

Régóta szemezgetek otthoni körülmények között is elkészíthető fagyi receptekkel, de a legtöbbel két problémám volt: a gép hiánya, valamint a nyers tojás. Ez valószínűleg csak az én heppem, de valahogy félek a nyers tojástól. Nem, nem gyermekkori traumából fakadóan (bár sosem értettem, hogy Humpty Bumpty mi a fenéért ül azon a falon), sőt még ételmérgezést sem kaptam soha (én se vagyok normális, ételmérgezésről írok egy ételekkel foglalkozó blogban...), de ha nem muszáj, akkor inkább kiváltom valami mással.
Ezért jött kapóra ez a recept, mert se gépet, sem pedig tojást nem igényel.

Nem vagyok egy nagy csokoládé-rajongó, már ami a magas kakaótartalmú csokoládét illeti, de a tejes és a fehér verziókat kedvelem (most valószínűleg többen hördülnek fel, hogy ez utóbbi nem is igazi csokoládé) meg a nutellát sem szokásom nagykanállal enni, nekem túl tömény (tudom, nekem sincs sok problémám).

A lényeg viszont az, hogy kicsit átdolgozva ugyan, de egy igazán nekem való fagyit kaptam végeredményként. Nem túl tömény, selymesen krémes és finoman ropogós.

A változtatott recept a következő:
  • 2 tubus sűrített tejet
  • 3 nagy evőkanálnyi nutellát
  • 20 dkg olvasztott mogyorós tejcsokit összekevertem, majd hozzáadtam
  • 0,5l tejszínt, amit előzőleg 10-15 percig a fagyasztóban hűtöttem.
Mindezt alacsony fokozaton habosítottam, amíg sűrűn krémes állagú lett. Mivel kb. megduplázza a térfogatát, érdemes nagy edényben dolgozni.
Doboz(ok)ba adagolva minimum 3-4 óra fagyasztás után már fogyasztható is.


Az első próbálkozás annyira jól sikerült, hogy vérszemet kapva csináltam egy kókuszos verziót is.
  • 1 tubus sűrített tej
  • 20 dkg fehér csokoládé
  • vanília por
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 0,5l tejszín
  • egy kevés tejcsoki reszelék
Esküszöm olyan íze lett, mint a rafaello-nak.

 


 Azt hiszem jöhetnek a gyümölcsös ízek, kezdetnek talán málnás... Folyt. köv. :)


2014. június 23., hétfő

Esküvői torta türkizben


 
 
Nem sokkal több, mint 3 éve készítettem az elsőt. Idegileg teljesen kikészített, érzelmileg viszont jó időre feltöltött. Ezúttal egyik sem valósult meg olyan szinten, mint korábban, ennek ellenére mégis azt mondhatom, nem bánnám, ha sűrűbben házasodnának a párok a ismeretségi körömben :)
  
 
 

A torta ezúttal is a dekorációhoz illeszkedően készült a kérésnek megfelelően a letisztultság, az egyszerűség és az elegancia jegyében. Talán sikerült teljesítenem az elvárásokat.

 
Júniusi esküvő révén nem voltam egészen biztos benne, hogy a karamell virágok időjárás-kompatibilisek lesznek, de szerencsére hősiesen tartották magukat.

A szintekről nem is beszélve, hiszen ezt a kis 70 szeletes (30-24-18) apróságot alig bírtam megemelni, nem hogy még szállítani is... De csak néhány szállal bővült az ősz hajszálaim serege.
 
 
Persze a biztonság kedvéért cukormasszából is készültek rózsák, ha esetleg beütött volna a monszun :)

 
 

2014. június 16., hétfő

Kosaras - torta

 
 

Sokszor leírtam már, hogy egyszerűen nem tudok kicsi tortát készíteni, ami a legtöbb esetben nem is akkora probléma, mert legalább biztosan jut belőle mindenkinek, de előfordul, hogy a szabott keretek között kell maradni. Ilyenkor aztán muszáj újragondolni a koncepciót, főleg, ha egy egész kosárlabdapályát próbálok rászuszakolni egy ilyen "aprócska" tortára. Így lett csak fél-pálya, egy kicsit sem arányosan, de majd a játékosok elvonják róla a figyelmet. Apropó játékosok... azt nem vállaltam be, hogy embereket gyurmázzak, ezért utólag fotókkal lett megtűzdelve a játéktér.

A másik fejtörést okozó tényező a parketta megalkotása volt (persze lehetett volna aszfalt is, vagy salak, vagy tudom is én milyen borításon szoktak játszani... valahogy felrémlett a tesiórákon látott szalagparketta, ami volt a sulinkban...). Nyáron jobban szeretek unidec-kel burkolni, mert jobban megkeményedik a hűtés hatására, és jobban is szigetel. Ezzel szemben viszont képtelen vagyok festeni rá. Anyagában nem színezhetem, mert annak műanyag hatása van, a gél festéket pedig egyszerűen nem tudom rá szépen felvinni, még fújni se lehet (vagy csak én vagyok nagyon béna) bármilyen módon próbálom zsírtalanítani, a felületén teljesen összeugrik a festék.

Ezért ezúttal maradtam a porfesétknél, meg a nagy ecseteknél és erősen bíztam benne, hogy az égiek mellém állnak. Megtették :) Ahogyan festékszóróval is tettem volna, rétegenként festettem az árnyalatokat a legvilágosabbtól a sötétekig. Azt hiszem kellően kopott lett.