Két torta egy szülinap

65 év egy tortán

65 év sok idő... főleg, ha az ember tartalmasan éli azt.. akkor pedig még többnek tűnik, amikor ezeket az éveket méltósággal kell megjeleníteni egy tortán. Még véletlenül sem azt hangsúlyozva hogy az Ünnepelt öreg lenne, hanem egy csokorba szedve az eltelt évek meghatározó eseményeit, szeretteket, akik hatással voltak Rá és akikre Ő volt/van hatással.
Nehéz dolog ez.....

A tervezési folyamat összességében elég sokáig tartott (melynek során ezúttal édesanyámmal közösen ötleteltünk), de csak mert mire megegyeztünk egy koncepcióban máris felmerültek újabb lehetőségek, amelyek alapjaiban változtatták meg a korábbi elképzeléseket.
A végső elhatározás szerint a két szintes tortán egy út vezet körben felfelé, a torta oldalán pedig egy-egy emlékezetes pillanat jelenik meg képek formájában.

Mindig is ódzkodtam a fényképes tortáktól... van abban valami beteg dolog, hogy az ünnepelt esetlegesen a saját arcába vágja bele a kést....
Ennek ellenére azonban ezt az időt valamilyen módon dokumentálni kellett a tortán is, és mivel a korábbi példákból adódóan nem voltam hajlandó figurákat gyártani és azokkal bábozni, így végül az ostyaképek mellett döntöttünk (ezúton is nagy nagy köszönet Bartus Dórinak a segítségért!!!!) Mégis valami újat akartam kihozni a dologból....

Az évek során felgyülemlett megannyi fotóból végül csak 19 akadt fenn a rostán és került "bekeretezésre".

A tortának eredetileg egy halvány zöld alapszínt képzeltünk el, ami egészen a festésig jó ötletnek tűnt, de utána már nem tetszett.... Nem is értem, hogyan de ezúttal elég gyorsan gyulladt fel a fejem felett a villanykörte, így elővettem egy szivacsot és bősz antikolásba kezdtem..... Így már sokkal jobban meg voltam elégedve a dologgal... kapott egy kis lendületet az egész (legalább is szerintem)

És akkor még pár szó a képekről:
Cukormasszából készült alapra kerültek az ostyaképek, amelyek így már keretezhetővé váltak.
Igyekeztem mindegyiket különbözőre készíteni...

Összességében csak egyetlen problémám volt vele és ezért is csak magamat hibáztathatom....
Kicsit elszámoltam magam és nem vágtam le eleget a felső szintből ezért olyan keskenyek az utak :/

Cukor show, Szőny

Végre elérkezett az én időm.... mármint abból a szempontból, hogy végre minden körülmény adott volt, ahhoz, hogy részt vehessek a komáromi CukorShow-n. A jelen levő bloggerek már majdnem mind írtak beszámolót az eseményről, így sok újat nem tudok írni.
Azt viszont mindenképpen, hogy nagyon jó élmény volt, sokat tanultam, új emberekkel ismerkedhettem meg és persze nem utolsó sorban a nem létező versenyszellemem is kapott egy lehetőséget, hogy kiteljesedhessen.
Sosem tartottam magamat egy tipikus versengő szeményiségnek. Egyrészt mert úgy gondolom semmiben sem vagyok kiemelkedő tehetség, így nem is lenne értelme a versenynek (azt hiszem egészséges önkritikával áldottak meg az égiek és tudom, hogy hova tartozom), másrészt pedig nyomás alatt borzasztóan teljesítek.  Legyen szó szóbeli vizsgákról, előadások, beszédek tartásáról és egyáltalán bármilyen emberek előtt elkövetendő attrakcióról elmondható, hogy nem az én műfajom. És erre ez csak egy nagyon enyhe kifejezés.
Most sokakban felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért jelentkeztem a versenyre.... elsősorban mert a tapasztalatszerzést mindennél többre tartom... a gyomorgörcsöt meg majd csak legyőzöm.....egyszer...valamikor....

A versennyel kapcsolatos legfontosabb tapasztalatom, hogy 1 óra semmire sem elég, főleg 50fokban...
Hatalmas könnyebbség volt, hogy előre le lehetett gyártani a virágokat, amik így ki is tudtak rendesen száradni és nem kellett miattuk aggódni.
A tervem az volt hogy egy egyszerű, de mégis elegáns tortát hozok össze, lehetőleg az időkeretet nem túllépve. Ez utóbbit a kellemes szaunázó idő majdnem meghiúsította... történt ugyanis, hogy a cukormassza, amit vittem magammal és amiből a torta aljára kerülő csipkeszegély készült, határozottan nem akart engedelmeskedni nekem. Leragadt, nyeklett-nyaklott amitől csak az egyébként sem túl nyugodt idegállapotom erőteljes kézremegést eredményezett.

Ezúton kérek is minden "nézőtől" elnézést, amiért esetlegesen nem kifogástalan modorban válaszoltam a folyamatosan záporozó kérdésekre a verseny 1 órája alatt.

Ezt sikerült kihozni az időből:

Vittem magammal süteményt is, amit persze elfelejtettem lefényképezni, így csak a receptet tudom leírni.

Mézes krémes (a végeredménynek nem sok köze van az eredetihez, mert egy két helyen változtattam a recepten :))

Hozzávalók a tésztához:

• 50 dkg liszt (+ a nyújtáshoz is sokat felvesz)
• 15 dkg porcukor
• 6 dkg vaj/ Rama
• 2 ek. méz
• 1tk szódabikarbóna
• 2db tojás
• 4 ek. joghurt
• vanília aroma

A hozzávalókat egyszerűen csak össze kell dolgozni egy nagy tálban és 30 perc pihentetés után 4/6 (tepsi mérettől függ) részletben vékonyra nyújtva, 165-170 fokon megsütni.

Hozzávalók a krémhez:

• 6 + 5 dl tej
• 5 ek. búzadara
• 2 csomag vaníliás puding
• baracklekvár

A 6 dl tejben a búzadarát  kell megfőzni, az 5dl tejben pedig a pudingot. Ha mind a kettő kihűlt csak össze kell dolgozni őket.

A rétegzés a következőképpen alakul: tészta-lekvár-krém-tészta-lekvár....stb.
Ezután elő lehet venni az otthon található vaskosabb könyveket és az összeállított süteményre (ill a rajta lévő tálcára) pakolni. Egy nap után szoktam elkészíteni a díszítést, ami 1-2 tábla fehércsokiból és igény szerint transzfer fóliából áll. A megolvasztott csokoládét egyenletesen el kell oszlatni a sütemény tetején, majd óvatosan, légmentesen rádolgozni a fóliát. 1-2 órányi hűtés után a fólia már lehúzható, és szeletelhető :)

1 év elteltével.....

Pontosan egy éve annak, hogy megírtam az első blog-bejegyzésemet....
Azonban a tortakészítés és az elhatározás, hogy a munkáimat sorba vegyem és közzé tegyem jóval korábban született.

Mint azt már az első bejegyzéseim között említettem, az első burkolt tortámat 2010 februárjában készítettem ajándékba. Azt már nem tudom, honnan jött az ötlet és az elhatározás a tortakészítésre (nem mintha korábban nem sütöttem volna, de az mégis más volt), de azt határozottan állíthatom, hogy megváltoztatta az életemet.... Az akkorit mindenképpen... egy akkor nagyon mélynek tűnő gödörből rángatott ki és mutatta meg a fényt annak a bizonyos alagútnak a végén... Egy tejesen új világot nyitott meg előttem, amely a lehetőségek kimeríthetetlen tárházát nyújtotta és nyújtja azóta is, valamint lehetőséget ad arra, hogy nap mint nap valami újat tanulhassak. Nem utolsó sorban pedig általa egy olyan közösség tagjának tudhatom magam, amely folyamatos inspirációt és segítséget nyújt, bíztat és lelkesít, amiért soha sem lehetek eléggé hálás.

Amikor elkezdtem írni a blogot sokáig azt hittem, hogy senkit sem fog érdekelni, amit csinálok, hogy csak a rokonság, de főleg a szüleim fogják nézegetni az oldalt... de egyszer csak beindult és azóta mára túlléptem a 18.000 oldalmegjelenítést (még leírni is hihetetlen) erre már nem mondhatom, hogy csak édesanyám keze van a dologban, aki (remélem csak) eleinte "csak még egyszer elolvasom ezt meg azt" felkiáltással gyarapította a megjelenítéseket.

Minden közzététel után izgatottan figyeltem a statisztikai adatokat és a rendszeres olvasók számának változását. Minden egyes megjegyzéssel örömet szereztek, egy-egy hosszabb email, egy-egy segítség kérés pedig büszkeséggel tölt el. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd bárki tőlem kér tanácsot....

Az elmúlt egy évben született:

• 74 bejegyzés
• több mint 60 megjegyzés
• 18.300 oldalmagjelenítés (az írás pillanatában)
• sok blogger díj
• és néhány verseny eredmény :)

Éppen ezért végtelenül hálás vagyok Nektek, akik rendszeresen visszajártok hozzám és figyelemmel kíséritek a blog történéseit.
Remélem a második évben is érdemes lesz olvasnotok :)

És csak azért, hogy ne maradjon fotó nélkül ez a bejegyzés sem, megmutatom a legelső ajándékba készült tortámat. Édesanyám azóta is úgy emlegeti, hogy ott kezdődött minden. Hét évvel ezelőtt,  17 éves koromban készítettem édesapám születésnapjára. Nincs bevonat, nincs szintek közötti merevítés, nincs különleges díszítés, sem pedig extra ízek (az egész kókuszos vaníliás volt)... egyszerűen csak ez volt az első teljesen egyedül megsütött és összerakott tortám :)

Csipkés - torta

Szerintem, aki készített már burkolt tortát 40fokban annak visszatérő rémálmai is vannak az esettel kapcsolatban. Olvad, izzad (én nem csak a torta), minden kicsúszik az ember kezéből....
Többek között ezért sem kedvelem a nyarat.... de mit lehet tenni, ha szülinap van, akkor szülinap van és ahhoz bizony torta kell :)

Néha még magam is megkérdőjelezem, hogy biztosan teljesen normális vagyok-e, mert ismét karamelleztem.... Na persze nem a nappali banánérlelő melegben, hanem éjszaka a "kellemes" 25fokban.... kezemben a forró cukorral és a hátamra irányított ventilátorral sem mondhatom, hogy kellemes élményként éltem meg.....Mivel a meleggel kapcsolatos utálatomról még hosszasan tudnék regélni, inkább visszatérek a tortához:

Egy nagyon egyszerű, inkább elegáns tortát szerettem volna, ezért nem is tettem rá sok díszítő elemet.
Ezúttal rózsákat készítettem, igyekeztem kinyíltat és bimbósat vegyesen. Mindig fejtörést okoz, a kész karamell virág rögzítése a tortán, most azonban nem felejtettem el és már eleve egy hosszabb fogpiszkálóra építettem fel a szirmokat (a levelekkel már nincs ilyen gondom, mert azok elég hamar hozzáragadnak a virágokhoz....)

Ami újdonság ezen a tortán az mindenképpen az alját szegélyező csipkeminta. Gondolom nem vagyok egyedül y véleményemmel, ha azt mondom, hogy a mindenféle szilikon mintázók köztük főleg a csipke motívumosak horror árban vannak (de nagy átlagban a mindenféle tortás eszközök is) a szaküzletekben, ezért mindig roppant leleményesnek kell lenni az otthon (konyhában, varrósdobozban, szerszámos ládában....) található dolgok felhasználásával kapcsolatban.
Ennek okán történt, hogy édesanyámtól kértem leharcolt csipke és bordűr darabokat, amiket aztán alkalom adtán fel tudok használni.
A művelet nagyon egyszerű: a kinyújtott bevonóba nyomtam bele a csipkét a nyújtófa segítségével. Ezután már csak körbe kell vágni. :)

A végeredményt aztán túl fehérnek találtam ezért kentem le a mintát ezüst lüsztettel és tettem az ívekbe cukorcseppeket.

Levendula torta

Persze a levendula csak a színre, nem pedig az ízre vonatkozik, mert az meggyes mascarpone volt.

Vannak olyan napok, amikor úgy érzem minden összefog ellenem és a készülő torta ellen (de az is lehet hogy éppen a torta akar velem kiszúrni) újabb és újabb akadályokat gördítve elém. Ez most pont egy ilyen eset volt. Csak címszavakban: dupla burkolás, dupla karamell főzés, 30fok és jó magas páratartalom.... nem részletezem.....

Mindezek ellenére azt mondhatom, hogy győztem, és a kicsit sem elhanyagolható idegállapotomhoz képest tetszik is a végeredmény :)

Igyekeztem a helyzethez képest a maximumot kihozni magamból, elvégre ez is egy különleges torta.
Mivel nagy a család szinte minden hónapban van egy, vagy két ünneplésre okot adó dátum.
Ezen a hétvégén édesanyámra került a sor, az Ő születésnapját ünnepeltük.... nagyon :)

Valahogy minden, ami most eszembe jut túl sablonos, ezért inkább Müller Péter szavait idézném:

"Az anyák munkája láthatatlan, észrevehetetlen. Olyan, mint a Nap sugárzása: jó, hogy van, de különösebben nem vagyunk hálásak érte."

Tudom, ritkán mondom, de hálás vagyok, amiért mindig mellettem állsz, támogatsz és ha kell, visszarángatsz a földre!!!!!
Nagyon boldog születésnapot Mamikám!!! :)

Az első túrótortám

Még soha nem készítettem klasszikus túrótortát, és mivel a hétvégén egy szülinapot és egy névnapot ünnepeltünk egyben, ezért úgy döntöttem, most vagy soha. Én nem utolsó sorban újra elővehettem az imádott Zila tortaformámat :))))

Nem szoktam recepteket közzé tenni, egyrészt azért, mert képtelen vagyok receptből dolgozni (valamit mindig variálok), másrészt pedig, ha egy szakember látná egy-egy jól bevált receptemet, valószínűleg a haja égnek állna tőle..... Ugyan ennem nem sikerült belőle, de a "kicsit sem elfogult" rokonok szerint isteni finomra sikerült, így hát most kivételt teszek.

És akkor az elkészítés:

A piskótához egy nagy vagy 2 kicsi tojásos tészta untig elég, én ezúttal az erre az alkalomra készítette másik torta piskótájából loptam egy réteget és tettem a túrótorta alapjává.

A túrós rész a következőképpen állt össze:

• 1 kg túró (én sajnos darabos félzsíros túrót vettem, de legközelebb zsírszegény krémtúróval fogom készíteni, mert ahogyan az a fotón is látszódik, szegénykém nem igazán bírta a gyűrődést és a darabkák mentén megrepedt, pedig botmixerrel is átmentem rajta :/)
• 4,5 dl. tejszín,
• cukor/édesítőszer ízlés szerint (amit csak lehet én igyekszem édesítőszerrel készíteni) 
• 1 db lime reszelt héja és kifacsart leve (legközelebb ebből is lehet többet tenni bele, mert nagyon jó ízt adott neki),
• 2 nagy evőkanál mascarpone (ez is a másik tortából maradt ki, ezért el is hagyható)
• 2 zacskó zselatin fix (a használati utasítás szerint, a mennyiségek miatt kell a kettő, de lehet, hogy egy csomag is elég lett volna... én biztosra mentem)
• egy kevés vanília aroma
• 10dkg olvasztott fehér csokoládé (ezt meg csak azért, mert imádom :)))

A tejszínt az egyik csomag zselatin fix segítségével kemény habbá verem, a többi hozzávalót pedig összekeverem egy tálban. A habból egy jó nagy evőkanálnyit kiveszek és jól elkeverem a túróval. A maradékot ezután óvatosan egyneművé forgatom.

Miután kifújom a Zila formát a zsiradékkal, belekanalazom és levegőbuborék mentesen igyekszem elteríteni.

Ez az adag pont annyira elég, hogy színültig legyen a forma és maradjon még a nyalakodós családtagoknak, akik nem bírják ki és minden áron meg akarják kóstolni.

Erre jöhet a piskóta lap, majd az egész mehet a hűtőbe. (az 5 fokos hűtőmben kb. 4-5 órát pihent)

Az átfordítás és a formából való kivágás után az üregekbe erdei gyümölcs került, amelyet előző nap cukorral összefőztem ( a 70dkg fagyasztott gyümölcsöt, még fagyosan tettem fel takarék lángon főni kb. 4ek kristálycukorral, 1 óra elteltével a gyümölcsök már kicsit megpuhulnak a leve pedig szószossá válik)

Kb fél decinyi levet leszűrtem belőle és 4,5 dl víz, valamint 2 zacskó piros tortazselé társaságában felforraltam, majd ráöntöttem a betöltött torta tetejére.

A díszítéshez és persze a hibák eltüntetéséhez 5-6 szem epret és 2 db lime-ot szeleteltem fel.