Németh Zoltánon és Lengyel Józsefen kívül is rengeteg a témával foglalkozó oldalt lehet találni, de én mégis őket figyelem szinte napi rendszerességgel, lenyűgözőek a munkáik :)
Január közepén vágtam bele a küldetésembe, miszerint megpróbálom megtanulni a karamellezés technikáját (egészen a saját határaimig) és amint lehetőségeim engedik, még egy tanfolyamot is tervbe vettem. :)
Első lépésként a felszerelést kellett összeszednem: Azt már említettem, hogy karácsonyra kaptam egy digitális maghőmérőt; a márványlapomat még a tortázásaim hajnalán kaptam a család egyik kedves barátjától; a szilikonlapom kb. 6-7 éve megvan (soha semmire nem használtam a tortázásaim előtt); gumikesztyűt gyógyszertárban lehet kapni, vagy akció esetén aldi-ban; ehhez még lenyúltam édesapám infralámpáját és már készen is volt az alapfelszerelés.
Többféle receptet lehet találni, különböző arányokkal, ide most azt írom le, ahogyan én készítem, leginkább mert nem tudom a pontos adagokat (meg szeretek méricskélni, még konyhai mérlegem sincs).
Érdemes minden hozzávalót kikészíteni, mert a főzés közben már nagyon észnél kell lenni (legalább is nekem)
Egy vastag talpú lábosba kb. fele-fele arányban teszek kockacukrot és izomalt-ot. 1-2 kanálnyi forró vizet öntök rá, azért hogy a kockacukrot össze lehessen törni. Ezután még annyi víz jön rá amennyi éppen ellepi. Takarék lángon kezdem el főzni, rendszeresen ellenőrizve a hőmérsékletét. Folyamatos keverés mellett jónéhány perc, amíg felolvad az izomalt (nálam a cukor jóval előbb felolvadt). A forráskor keletkező habot le kell szedni és egy esettel (én szilikon ecsetet használok) le kell mosni az edény falát, és innentől már szépen gyöngyözően sűrűsödik (lassan). Miután minden habot eltűntetek, belekerülhet az ecet {és itt jön a fontos dolog! szőke pillanataimat éltem az első főzéskor és a lábos fölé hajolva (hogy máshogy?!) öntöttem bele a cukorba az ecetet. Ezt nem kellett volna, mert a feláramló gőzt ezzel a lendülettel tüdőztem le... hát mit mondjak nem esett jól... szóval erre figyeljetek :) }.
További kevergetés és méricskélés után kb. 135-140 foknál kell belerakni az ételfestéket (én a wilton gél festékeit használom). Ismét kevergetés- méricskélés... 150 foknál fakanál próbát kell tartani. Ez az, amit én kihagytam (idáig mindig). Ennél a pontnál beleöntöm a borkősavat (1-2 csipetet föloldok néhány csepp forró vízben) és kb 1 percig tovább főzöm.
Ezután veszem le a tűzről és öntöm a márványlapra helyezett szilikonlapra.
( Az eredeti recept: 25dkg kockacukor; 1dl víz; 1 csepp borkősav; 1 teáskanál ecet; ételfesték)
Az első próbálkozást az alábbi képek bizonyítják :)
Azt viszont már olvashattátok, hogy annyira belelkesültem a dologtól hogy azonnal két (maszk, kála csokor) munkával neveztem a Webcukrász versenyre, sőt még a versenytortát is karamell virágokkal és gömbökkel dobtam fel.
És akkor a tanulság a végére. Az olvadt karamellel nagyon óvatosan kell bánni mert egy pillanat alatt ráolvad a gumikesztyű az ember ujjára (és az nem vicces), valamint akinek a keze nincs hozzászokva az ennyire forró dolgokhoz, annak nagyon jó szolgálatot tud tenni, ha a hüvelyk és a mutatóujját betekeri leukoplast-tal. Jó esetben érezni is fog másnap az ujjbegyeivel :)
7 megjegyzés:
Nagyon ügyes vagy, hogy így egyedül belevágtál. Igazán élményszerűen írtad le. Nekem is tetszik ez a műfaj, de egyedül eszembe sem jutott elkezdeni, ráadásul az általad felsorolt eszközök (márvány, szilikon, infra) sincsenek meg..szívószál, no az van:)))
Kíváncsi vagyok a további munkáidra is!
Szerencsés vagyok, hogy olyan rokonaim/barátaim vannak, akiktől össze lehet lejmolni ilyen dolgokat :P
A jól rémlik akkor az Écsy-nél láttam nagyon hasznos eszközöket, de azokat enelőre nem az én tárcámhoz szabták :) úgyhogy használom azt, amit találok... egyébként sem arról vagyok híres hogy rendeltetésszerűen használnám a tárgyakat :))
Nagyon ügyes vagy, én ebbe nem mernék belekezdeni. Várom a további beszámolókat! ;)
Először is köszönöm a részletes beszámolót.
Nem létező tudás? Neked olyan nincs.A tehetség benned van látszik a munkáidon.Szeretném én is kipróbálni de eszközök hiányában ez még várat magára.
Addig is gyönyörködöm nálad!
Annak a bizonyos útnak még nagyon az elején járok, de nagyon remélem, hogy hamarosan újabb bejegyzéseket írhatok róla :)))
Először is szeretnék gratulálni a remekműveidhez. Bevallom őszintén, egy picit irigykedem is, mert én is bele vagyok szerelmesedve ebbe a technikába, csak sajnos az első próbálkozásaim kudarcba fulladtak. Bár hőmérőm nincs, csak fakanál próbát "használtam", de aszerint jónak tűnt, mégis olyan gyorsan keményedett a karamell infrázás ellenére is, hogy szinte lehetetlen volt alakítani. Esetleg lenne valami ötleted, hogy mit rontottam el nagyon? Minden tanácsot megköszönnék, ugyanis még nem adom fel!
Kedves Happy! Először is köszönöm szépen :) másodszor pedig azt nem hinném, hogy teljes biztonággal meg tudnám mondani, hogy mit rontottál el... a karamell nekem is nagyon gyorsan keményedik és mivel nekem nincs alulról melegítő szerkezetem, csak egy infra lámpám, csak az alatt dolgozom vele. Csak akkor emelem ki alóla, amikor már nem kell alakítgatni, csak összeilleszeteni a darabokat.
Megjegyzés küldése