Superman - osztálytalálkozóra

Nyár… kint kb. 40fok, bent (légkondi híján) érzetre kb. 38, persze ez egy kicsit túlzás, de én ezt éreztem és nagyon nem szeret(t)em…

Tehát sütőt bekapcsolni… tésztát bekeverni… krémet megfőzni… és mindent a lehető leghamarabban a hűtőbe juttatni…

Az ember ilyenkor azt érzi, hogy még a fal is izzad, nem hogy a bevonatok…

Ezen a „szép” nyári napon minden és mindenki ellenem dolgozott, talán még saját magam is.

Az egész azzal kezdődött, hogy szombaton volt az osztálytalálkozóm, amire (felidézve egy kicsit a szalagavatónkat) készíteni szerettem volna egy tortát. Pénteken megsütöttem, betöltöttem és bevontam vajkrémmel, ezután az éjszakát a hűtőben töltötte (komolyan, neki volt a legjobb dolga).

Először fordult elő, hogy bevonás után lehámoztam az egészet és újrakezdtem.

Már a bevonásnál is morgolódtam, nagyon nem akart együttműködni a massza…

De csak ezután jött a színezés és a hangosan, kiabálva szentségelés… mert az egyszerűsítés kedvéért utólag akartam színezni airbrush-al, ez viszont izzadt, folyt, nem részletezem…ronda volt és kész.

Így hát fogtam egy éles kést és meghámoztam… következhetett a B terv. Készen nem volt pillés fondantom, viszont volt marcipánom J

Itt már a fázisfotókat sem felejtettem el… Nem mertem kockáztatni ezért először belegyúrtam a festéket, majd jöhetett a bevonás.

És ilyen az, amikor túl rövid a csík, amit vágtam… tényleg semmi nem akart összejönni…most még az illesztéseket sem sikerült rendesen elsimítani.

A pajzzsal csupán 1,5 órát szöszmötöltem… de ez legalább tetszett.

Kénytelen voltam a torta tetején átmenni ecsettel, mert ugye a marcipán (legalább is, ami itthon volt) nem homogén és a foltokat a festékszóró nem tűnteti el. Így viszont a festés nem lett egyenletes…

Ekkor már annyira ideges voltam, hogy inkább gyorsan felraktam a „szegélyeket” és egy kis fényt adtam az egésznek.

És kész… gyorsan fotózni… berakni a hűtőbe… elpakolni a romokat… jöhetnek a vendégek…