Hol is kezdjem… az első, a második, vagy a harmadik rám törő pániknál…?
Na jó, kezdem az elején…. kb. egy éve került először szóba ennek a tortának az elkészítése, és majdnem egy hónapja konkretizálódott a dolog. Mivel idáig még nem volt alkalmam formatortát készíteni (feltéve, ha a topsy turvy jellegűeket, nem számítjuk, mert lássuk be, a döntött szintekhez nem kell valami nagy faragó-tudás), így az első roham ekkor tört rám.
Az előkészületeket egy kisautó beszerzésével , ill. kölcsönkérésével kezdtem, amit aztán minden szögből lefényképeztem. A tervek elkészítése azért okozott gondot, mert sehol sem találtam méretarányos rajzot, tehát ezt én rajzoltam meg. Ezek a kisautóról készült fotók, amiken az elkészült tortának a méretei vannak leírva. Remélem másnak ez nyújt egy kis segítséget.
És a hosszas tervezés után jöhetett a „móka”…
Nem bíztam a véletlenre a dolgot…
Faragható tésztát sütöttem, ami egy éjszakát pihent a hűtőben, ezután pedig elkezdtem építkezni, faragni. És ezzel el is érkeztünk a második rohamig.
Most komolyan, ekkor még mindent gondoltam, csak azt nem, hogy ebből a tésztakupacból normális autó lesz és még ha ez sikerül is, nem fog a legváratlanabb pillanatban szétesni, pusztán azért, hogy velem kiszúrjon. Röpke 5 órányi farigcsálás után, kezdett lassulni a pulzusom és a légzésszámom is. Kezdte felvenni a végleges formáját, amit a vajkrémezés meg is adott neki. Azért az estleges szétesést elkerülendő, két hurkapálcával megtámogattam a hátulját, biztos ami biztos.
Ennél a pontnál már vigyorogtam, mint a vadalma és körbetelefonáltam a családot, hogy nagyon már nem tudom elszúrni a dolgot (persze, én kis naiv).
A pillecukros bevonót gél állagú festékkel színeztem, majd bevontam vele a tortát, de sajnos a festékszórós utána fújás sem adta meg neki azt a színt, amit akartam, így tudtam, hogy ezzel még lesz dolgom.
Gondoltam a nehezén túl vagyok, most már csak az előző napokban megfestett kiegészítőket kell a helyükre pakolnom, kicsit festenem és készen vagyok… Na innen indul az utolsó, 4 órás roham.
A kerekek túl nagyok lettek (valamit elmérhettem), a motorháztetőre kerülő korongon nem látszódott eléggé a felirat, a villámok felrakásánál pedig belenyúltam a fekete festékbe és összemaszatoltam őket, tehát elővettem az ecseteket, meg a festékeket, és szépen újrafestettem minden (már a tortára rögzített) kiegészítőt. Kapott pluszban fényszórókat, meg „szegecseket”, és persze végleges „fényezést”.
Összességében, és mindennek ellenére szerettem ezt a tortát… A hibái ellenére szerintem vagány kis autó kerekedett belőle… :-)
