Aranyra hangolva

Ha már trend, akkor még egy csipkés apróságot is mutatok :)

Születésnapok és házassági évforduló egy napon

 

Hogy mi történik, amikor két 60. születésnapot és egy 37. házassági évfordulót egy napon ünnepelnek meg?

Az, hogy bevethetem magam és szabadjára engedhetem a fantáziámat.

Mivel ajándékba vittük, nem volt semmi megkötés... csak édesapám kérte, hogy csak egy kicsi tortát készítsek... persze, arról vagyok 'híres' hogy kicsi tortákat készítek... Nem is értem, hogy gondolta....

Viszont ezúttal igyekeztem egy visszafogottabb virágkompozíciót összerakni (nem lehet mindig bordó meg fekete virágokat csinálni), amit annak rendje és módja szerint 3 nap alatt beton keményre szárítgattam. Majd ezután szombat hajnalban leszakadt az ég, utána pedig kisütött a Nap.... Azt hiszem ezt a kombinációt nem nagyon kell részletezni.

 

A dolog pikantériáját az adja, hogy vidékre kellett volna elszállítani ezt a kis csöppséget. A jogosan felmerülő veszélyeket nem megkockáztatva úgy döntöttem, hogy ismét külön szállítom a torta elemeit... külön dobozban a burkolt szintek, a virágok és egyéb eszközök amire még szükségem lehet.

Így legalább nem kellett aggódnom az egy órás autóút alatt.

 

 

Ezúttal unidec-et használtam bevonásra, ami utólag nagyon jó döntésnek bizonyult, nagyon jól viselte az eső utáni párás időt (nem úgy mint a virágok) és persze a csipke minta is szebben mutatott ezzel, mint a szokásos bevonóval.

 

 

 

 

 

A csipkemintát a szokásos módon készítettem: egy darab csipkét nyújtófával nyomtam a bevonóba, majd szikével vágtam formára. végül kapott egy kis gyöngyházas csillogást, ami persze a fotókon nem látszik...

És még mielőtt bárkiben felmerülne, nem, nem volt normális háttér ami előtt lefotózhattam volna :)

 

 

 

 

Szerencsére sikere volt, nagyon örültek neki, így aztán az este folyamán az én fejemen is körbeért a vigyor.

Torta- házassági évfordulóra

Szüleim ezen a hétvégén ünnepelték a 36. házassági évfordulójukat, ezért készítettem nekik ezt a tortát.

Ismét sikerült nehéz helyzetbe hozni magamat, mert Budapesttől 60km-re kellett volna vinnem a tortát, de ahelyett, hogy készen szállítottam volna (ez esetben a saját kis konyhámban, megszokott környezetben dolgozhattam volna), inkább megsütöttem előre a piskótákat, elkészítettem a krémeket, mindent bedobozoltam és így vittem vidékre (ezzel elintézve magamnak, hogy konkrétan egy sörpadon kellett dolgoznom).

Váltott csokis- vaníliás piskótába került egyszerű pudingos csoki-krém, kívülre vajkrém, végül pedig unidec-el vontam be (először használtam ezt a bevonót, de kellemes csalódást okozott, mert nagyon magas páratartalom mellett is egészen könnyen tudtam vele bánni).

Talán ez volt az első olyan alkalom, amikor még a díszítés kezdetekor sem volt semmi ötletem, a kinézetet illetően. Egész héten nézelődtem a neten, böngésztem a könyveimet, de nem találtam semmi, kellő ihletet adó ötletet (még szerencse, hogy elég sok eszközt vittem magammal). Így alakult, hogy leültem a már bevont torta elé (nem tudom mennyi ideig ültem mellette úgy, hogy csak bámultam rá) és hagytam, hogy a kezeim kitalálják az agyam helyett, hogy mi legyen…

Egy kis darab Smartfelx-ből néhány rózsa készült, idő hiányában nem is tudtam volna sokkal többet készíteni.

Néhány saslikpálca segítségével végre kipróbálhattam a drapériás(?) díszítést (sokszor, sok helyen és formában láttam már az alkalmazását). Határozottan nem lett tökéletes, de nagyon tetszik, ez a technika és eldöntöttem, hogy ha lesz alkalmam, mindenképpen újra fogok próbálkozni vele.

Az érintkezésekbe kerültek a rózsák és kaptak még néhány plusz szirmot, a kellő takarás miatt.

A torta tetejére egy szilikonos nyomdával készültek a minták, végül pedig egy egymásba fonódó 36-os szám került a közepére.

Azt hiszem ez alkalommal nem sikerült betartani „a kevesebb néha több” elvét, de összességében elégedett voltam a végeredménnyel, és a szüleim is nagyon örültek neki, anyu alig akarta felvágni…