Hello! Felhők!

Süni torta

Nem tudom ki, hogy van vele, de időnként elcsodálkozom azon, hogy a mai gyerekek milyen meséken nőnek fel. Tudom, ez most úgy hangzik, mintha 60 éves lennék.... pedig nem.... de konkrétan frászt tudok kapni azoktól a figuráktól, mesehősöktől, akik mostanában a rajzfilmekben és elvben kisgyerekeknek szóló borzalmakban szerepelnek.

Lehetne mondani, hogy az én korosztályomnak is teljesen más az ingerküszöbe mint a szüleinké volt a mi korunkban, de meggyőződésem, hogy némelyik kifejezetten rombolja az agysejteket....

Biztos, hogy mindenkinek van olyan történet a gyermekkorából, amit sokszor meséltek neki a szülei és kedves emlékként őrzi.... Nekem többek között ilyen volt Csukás István: Sün Balázs című verse. Imádtam és imádom még ma is. Bármikor eszembe jut, újra a fülemben cseng édesapám hangja és a látom a grimaszait (persze édesanyám is sokszor mesélte, de az ő hangján inkább az általa kitalált történetek szólalnak meg az emlékeimben).

Kedves Olvasó, joggal merülhet fel benned a kérdés: miért is kezdtem ezt a mai bejegyzést ezzel a kis intermezzóval... a válasz pedig az e heti torta, ami nem más mint egy süni.

A szita agyamnak köszönhetően ezúttal nem készültek fázisfotók, bár nem is ajánlanám, hogy bárki ez alapján készítse el. Sokkal inkább megfelelő erre a célra Kricky és Zsuzsi tündéri süni tortáit :)

Egy csöppet szögletes lett szegénykém, de már csak a fent említett kedves emlékek miatt is szerettem, még annak ellenére is, hogy 1,5 órán keresztül csipkedtem egy kisollóval a tüskéit.

Torták hétvégéje - II. rész

A hosszúra nyúlt előzmények után íme a már említett Shreknek álcázott Yoda (bár nem tudom, ez melyiküknek nagyobb sértés)

Ő lett a kerek szülinapos tortája, elvégre mi mást is kaphat egy 30 éves családapa a születésnapjára, ha nem egy mesefigurát... a kedvencével, málnás túrókrémmel töltve.
Még mielőtt a StarWars rajongók savval öntenék le a monitort és virtuálisan engem is, megjegyezném, hogy nem degradálni akarom a karaktert, csak hozzám kevésbé áll közel a történet és annak szereplői, mint az ünnepelthez.
A legnagyobb problémám szegény Yoda mesterrel, hogy ahány kép létezik róla, annyi féle színe van a bőrének ( a szőreivel már nem is foglalkoztam, elvégre annak ellenére, hogy édesanyám azt javasolta, vatta szálakat azért mégsem tehetek egy tortára). Még a témában készült torta képeket is kerestem, de azok sem vezettek nagyobb eredményre. Mentségemre szóljon azért, hogy élőben nem volt ennyire élénk zöld, bár kétség kívül jóval fakóbbnak kellett volna lennie. Meg a fülei is lehetnének egy csöppet hosszabbak és keskenyebbek... csak hogy a legszembetűnőbb problémáimat soroljam...

 

 

Még fázisfotókat is készítettem, csak hogy látszódjon, a szándékkal nem volt gond csak a kivitelezés nem sikerült úgy, ahogyan kellett volna.

 



 

 

 

Majd talán a 40.-re egy könnyebb karakter keresek... esetleg Darth Vader-t. :)

 

 

Folyt. köv.

 

 

 

Ezüstözött versenytorta

Idén is elérkezett az év (tortás szempontból) általam legjobban kedvelt időszaka.
Igen, mi másról lehetne szó, mint az éves Webcukrász versenyről, amelyre immáron harmadik alkalommal neveztem.
[ A korábbi évek eredményei: 2011 dísztorta; 2012: dísztorta, artisztika 1, 2 ]


Már tavaly is olyan tortát szerettem volna készíteni, ami igazán engem tükröz, de így egy év távlatából be kellett látnom, inkább a karamell iránti fellángolásom (ami azóta persze szerelemmé alakult) mutatkozott meg rajta, mintsem én.

A tervezgetés ez alkalommal is tovább tartott, mint a kivitelezés... a körülöttem élőket szerintem már az őrületbe kergettem, az újabb és újabb "Nézd! Ez már tényleg a végleges!" ötletekkel.

Különböző formák és díszítési technikák váltották egymást, csak a színek voltak állandóak. Fekete, vörös és fehér. Ez utóbbi csak azért, hogy ne legyen nagyon komor a végeredmény.

 

A formát illetően is szerettem volna valami olyat, ami a hagyományostól eltér, ezért a hatszögletű alsó szintre került egy kerek felső szint. A mascarpone-s csokitortára egy kávékrémes vörös bársony. 

Szóval a végső verzió:

Fehér alapon gyöngyház fényű csipkeminta, fekete szegélyezéssel és persze rengeteg virág.

 

 

Le sem tagadhatnám, hogy imádom a cukorvirágokat, annyira kikapcsol a készítésük. Kellő mennyiségű kávé társaságában pedig a végtelenségig el tudok velük szöszmötölni.

 

Néhány órát most is eltöltöttem a kb. 140 db hortenzia virággal. Szaggattam, szárítottam, majd festékszóróval festettem őket vörösre, ecsettel és porfestékkel pedig feketére. Nem állítom teljes bizonyossággal, hogy a hortenziának létezik ilyen változata.... annyira nem is érdekel... az én világomban létezik :)

 



Igyekeztem nem túldíszíteni a tortát (igen, ez nálam mindig nagy kihívás), így aztán azt a csipkedíszt választottam, amit még a tavalyi szőnyi Cukor show-n tartott versenyen használtam. Itt azonban nem szegélyként, hanem egy önálló, fő díszítőelemként. Így aztán a csipke egyes darabjait puzzle-ként illesztettem össze, ezzel új formát alakítva ki.

A díszítés közben egyre inkább mosolyogtam. Mire befejeztem konkrétan körbeért a fejemen a vigyor.
Aki rendszeresen olvassa a bejegyzéseimet tudhatja, hogy elég ritkán vagyok elégedett a tortáimmal, mindig van valami, amit a befejezés után már másként csinálnék. De most... most nem! Közel egy hónap elteltével is vigyorgok ha ránézek, semmit sem csinálnék másként. Ez vagyok igazán én, minden részletét imádom.

A mérhetetlen boldogságomat pedig csak tetézi, hogy a Webcukrász verseny zsűrije ezüst éremmel díjazta a munkámat.

 

És még egy kép. Felvágva :)

Ágas-bogas torta

Na jó, a cím talán egy kicsit túlzó.
Ennél a tortánál elég sokáig tervezgettem, kutattam annak érdekében, hogy az ünnepelt kedvére tegyek.
Nem írom le a terveket, mert azzal csak azt árulnám el, milyen NEM lett az elkészült torta. Nagyon ritkán tudom tartani magam az általam készített tervekhez. Az esetek többségében azért, mert folytonos késésben vagyok, és az ezzel járó állandó időhiány átírja az elképezéseket.
Éppen ezért inkább csak a végeredményt mutatom. Talán sikerült egy kis természetet csempészni a tortára.

 

Manchester City torta

Nem tudom miért, de mostanában bevonzom a foci témájú tortákat, pedig aztán annyi közöm van a focihoz, hogy tudom, labdával játsszák.
Mint, ahogyan azt a mellékelt ábra is mutatja a festési képességeim nem javultak, de legalább ismét használhattam a festékszórót.

Mickey egér és Pluto torta

Ismét nagy lelkesedéssel álltam neki ennek a két tortának, bár Pluto fejétől eléggé tartottam a végeredményt tekintve mégis vele vagyok elégedettebb.

 

 

Mickey egérből egész alakos változatot, Plutoból pedig csak a buksiját kellett megformáznom. Készítettem mind a kettőhöz fázisfotókat, ha másért nem is legalább okulásképpen :)

Nem is részletezem, hogy mi a problémám Mickey-vel, viszont azt mindenképpen leírom, hogy Sacher piskótát készítettem Farkas Vilmos receptje alapján. Kicsit féltem, hogy mennyire lesz faragható az állaga, de egy pár órás hűtős pihentetés után tökéletesen faraghatóvá vált :)

És akkor a fázisfotók Mickey egérről:

Látom a hibáit és ismét tudom, mit kell máshogy csinálni legközelebb.... :(

Pluto képei is jönnek sorban:

Ponty torta

Valószínűleg az, aki rendszeresen horgászik és mélyrehatóbban ismeri a halakat, mint én (kb. a világon mindenki), az most valószínűleg a fejét fogja attól, hogy ez egy ponty torta lenne.
Mentségemre szóljon, hogy csak egy alkalommal voltam éjszakai horgászaton, ezen kívül pedig kizárólag rántott szeletben találkoztam hallal. Ezen kívül nem tartozik éppen a kedvenc állataim közé sem.
Viszont ezt kellett csinálnom, tehát azt csináltam....

Még a komáromi Cukor Show-n hallgattam meg Kricky bemutatóját az air brush technika helyes alkalmazásáról. Idáig még nem próbáltam (ill. nem sok sikerrel) egy az egyben befesteni így egy tortát. Mindig anyagában festettem a bevonót és utólag csak rásegítettem egy kicsit az árnyalással. Ennél a tortánál viszont ez eleve kizárt volt hiszen annyi színátmenet és árnyalat van benne, hogy úgy döntöttem itt az ideje alkotni.

Így hát formára vágtam és betöltöttem a tortát, majd vajkrémeztem.
A bevonás után pedig elkezdtem külön árnyalatonként festeni, a világos sárgától a zöld különböző árnyalatain keresztül egészen a barnáig, majd a feketéig. Befejezésként egy kis lüszterrel adtam a pikkelyeknek egy kis fényes-fémes csillogást.
Korántsem lett tökéletes, főleg a szeme :/ de azt hiszem elsőnek megteszi.