Új év, új lehetőségek...

Megint elszaladt egy év... gyorsan és hangosan. Akarva akaratlanul ilyenkor mindig listát készítek fejben, hogy mi volt betervezve és mi az, ami meg is valósult az év folyamán. Mindenre és mindenkire sikerült-e elég időt és figyelmet fordítani, miért küzdöttem, mit kaptam, mit érdemeltem, kik mentek, kiket küldtem, és kik jöttek.

Nem egészen a számvetés a lényeg, inkább csak az, hogy a mérleg két nyelve egyensúlyban legyen... én akkor már rendben vagyok.

Nem szeretem a fogadalmakat, mert azok csak arra jók, hogy később lelkiismeret furdalást okozzanak, ha nem tartom be őket, mert a kezdeti lelkesedés után úgysem tartom be (tapasztalat).
Bár az utóbbi időben a másoknak tett ígéreteimet is csak részben tudtam betartani, ami már sokkal jobban zavar.
Novemberben ígértem nektek bejegyzéseket, de mint sok minden más, ez sem úgy alakult, ahogyan terveztem. Az is igaz, hogy még februárig biztos, hogy nem lesznek komolyabb bejegyzések, mert reményeim szerint január végén államvizsgázom (kopp, kopp, kopp).
Viszont a mondás szerint, amit az év első napján teszel, azt fogod tenni egész évben (vagy valami hasonló), ezért most mindenképpen megmutatom a szokásos karácsonyra készült csomagokat. Még úgyis van két hónap a télből (remélem a hozzá méltó hőmérséklet is ideér lassan, mert ebből a melegből kezd elegem lenni) egy kis lélekmelegítőként azért lehet meglepetéseket gyártani.

Ahogy már az előző években, ezúttal is Praliné Zsuzsitól merítettem ötleteket. Idén a forrócsoki pálca volt az újdonság, amivel kísérleteztem. E mellett persze a jól megszokott mézeskalács (ezúttal extra díszítés nélkül), fehércsokis kókuszos-, és fahéjas mogyoró került a csomagokba.

A következő variáció készültek:

• Narancsos fűszeres (itt 80%-os kakaótartalmú csokoládéhoz kevertem mézes fűszert és reszelt narancshéjat)
• Málnás (fehércsokiba került liofilizált málna)
• Nutellás (tejcsoki alapba került egy kanálnyi nutella)
• Kókuszos (fehércsokihoz kevertem egy kis vanília port, meg egy kanálnyi kókuszkrém került a tömbökbe)
• Karamellás (a tejcsokiba került egy kanál karamellkrém és ropogó karamell darabkák )
• Tripla csokis (a kötelező maradék csokikból rétegezve)

Végül pedig ezúton szeretném megköszönni, hogy az elmúlt évben is jöttetek, olvastatok írtatok, mert ez továbbra is nagyon sokat jelent!! :)
A sablonszövekeg helyett pedig azt kívánom, hogy a Ti mérlegeteken a pozitív nyelv érjen le a földre és meg se tudja onnan mozdítani semmi! :))

Hófútta mézeskalács házikó

Az előző bejegyzéshez kapcsolódva: azt nem mondanám, hogy nem rontottam el, de elsőnek megfelel.

De kezdem az elején. Mint majdnem minden tortaötletem, ez is egyik éjszaka jutott eszembe, miután az egyik madárkám elcsicseregte, hogy "jó lenne", ha a nagy családi karácsonyozásra idén is vinnék tortát. Két éve ugyanerre az eseményre készült a Hóemberes torta, tavaly pedig az aprósütemények.
A "nagy" ötlet megszületését megelőzte néhány (azonnal el is vetett) elképzelés... Volt köztük 3D-s nagy hóember és karamellből készített mikulásvirág is.

Na de a már említett ötlet (ha a címből még nem derült volna ki) egy mézeskalács házikó volt. Ez ugyan határozottan nem torta, de ez az aprócska és elhanyagolható tény egyáltalán nem zavarta a fantáziámat, ami ezzel együtt őrült száguldásba kezdett.. Hiszen a házikót valahogy tortává kell alakítani és persze nem igazi mézeskalács házikó az, ami nem világít, arról nem is beszélve, hogy valamilyen díszítést is ki kell találni, karácsonyi hangulatot teremteni....Nem utolsó sorban pedig az idő-faktort is minimálisra kellett csökkenteni....

Összességében az "építkezés" idejét tekintve sokkal rosszabbra számítottam... ritka alkalmak egyike volt, hogy időre sikerült befejeznem a meglepetést.

Először is készült egy (tőlem nem megszokott módon) kis méretű torta mézes krémes ízesítéssel.
Ez annyit jelent, hogy 4 tojásból sütöttem piskótát, amibe a meghatározott cukor mennyiségének fele cukorból, a másik fele pedig mézből került bele. A krémhez sűrű, vaníliás tejbegrízt főztem, majd mascarponeval lazítottam. Ezután a lapok baracklekvárral lettek megkenve, erre került a krém, végül pedig csokoládés vajrémmel lett bevonva (leszigetelve :) )

Az eszement ötleteimhez szerencsére hozzájárult, hogy néhány éve "eleinstandoltam" szüleimtől egy elemes égősort, amit most végre értelmes dologra tudtam használni.

Tehát a fóliázott torta köré tekertem, ezután pedig következhetett az építkezés...

A ház elemeit kisütöttem, majd a karamellből előre elkészített "ablaküvegeket" beragasztottam sűrű cukormázzal. Ezen a ponton ismét tanultam valami újat, mivel legközelebb már fehércsokit fogok használni... A fene se gondolta volna, hogy a cukormáz ennyire lassan köt... a háztetőt is elég sokáig fel kellett támasztani.

A sikeres összeállítást követően következhetett a karácsonyi hangulat megteremtése. Ahogyan az ablakokat, úgy a többi díszt is karamellből készítettem: fenyőfákat, girlandokat, gömböket, párkányokat. Ismét rá kellett jönnöm, hogy van, amit egyszerűbb marcipánból megoldani, mint karamellből. Ilyen többek között a fenyőfa. Finoman fogalmazva is megszenvedtem vele.

Az eredeti tervnek megfelelt: mézeskalács házikó is, torta is, karácsonyi is és igen, világított is :)

Ez pedig a recept, amit a házikó falaihoz használtam. Talán még téglának is felhasználható lenne, mert annyira kemény :)

• 40dkg liszt
• 12dkg vaj
• 20dkg méz
• 2 tojássárgája
• fél teáskanál szódabikarbóna
• csipet só
• ízlés szerint gyömbér és fahéj

Fél órányi hűtőben pihentetés után már süthető is.

Ismét karácsony

Mindig rácsodálkozom, hogy mennyire gyönyörű is Budapest. Persze minden évszakban szemetgyönyörködtető látványt nyújt, esőben, ködben, napsütésben. De télen egészen más. Mintha ez a forgalmas nyüzsgő város (is) elcsendesedne egy kicsit.

Sokszor leírtam már, hogy mennyire szeretem a karácsonyt, ezt most nem fogom megismételni...
A korábbi évekhez hasonlóan, jó előre eldöntöttem, hogy a felhasználandó recepteket még az ünnep előtt feltöltöm. Ha másért nem, csak ötletadóként. Ám, ahogyan a korábbi években, idén is az utolsó hét a legmozgalmasabb. Munka, vizsgaidőszak, karácsonyi előkészületek.... Szerintem ezt senkinek sem kell bemutatnom. Bár nekem könnyű dolgom van, csak sütnöm kell, mert anyuéknál töltjük a Szentestét, az Ő karácsonyi lakomáját felülmúlni meg úgy se tudom :) de még így is elúsztam a teendőkkel.

Ismét gasztro-ajándékokkal örvendeztetem (remélem) meg a hozzám közel állókat. Azért merem így előre leírni, mert szerintem már megszokták, hogy tőlem csak ehető ajándékokat kapnak.
10-12 csomagnak kellett elkészülnie (+ a tartalékok), amelyekben mindenféle finomságok kerültek.
Elsősorban olyan nassolnivalókat kerestem, amelyek hosszabb ideig is eltárolhatóak, mert alapvetően a karácsony a gyakorlatban az 0-24-ig tartó evésről szól. Mindenhol mindenből enni kell legalább egy falatot (persze, ha jó dolgokról van szó, az "egy falat" soha nem csak egy falat). Tehát, ha elmúlt a karácsonyi vándorlással egybekötött evésdömping, és a szilveszteri buli- és alkohol dömpingből is kijózanodtunk, néhány nap elteltével jó lehet előszedni a karácsonyi ropogtatnivalókat (persze, ha kitart odáig).

És hogy mik is kerültek-kerülnek a csomagokba?
Elsőként itt van a megunhatatlan mézeskalács. Sok receptet kipróbáltam már, de az eredmény mindig kemény volt. Az ízével általában nem volt gond, bár állítom, hogy az emberek többsége nem tudja elrontani a mézeskalács ízvilágát, főleg úgy, hogy ma már többféle fűszerkeveréket lehet kapni, amivel esély sincs arra, hogy a kelleténél több gyömbér, vagy szegfűszeg kerüljön a süteménybe (igen, volt olyan év, amikor sikerült beleborítanom a gyömbért a tésztába... nem mindenkinek volt őszinte mosoly az arcán a kóstolás után).

Arról már nem is beszélve, hogy nem tudok írókázni. Már eleve az íróka összeállításánál is problémáim voltak. Mennyi tojáshoz, mennyi cukor, mennyi citromlé. Ezután jöttek a gyakorlati problémák: milyen zsákba tegyem, mekkora kinyomó csövet használjak (vagy túl kicsi és nem jön ki belőle megfelelően a cukor, vagy túl nagy és nem lehet vele szép vonalat húzni, csak maszatolni).
Valószínűleg megkönyörültek rajtam az égiek és az utamba küldték Moha blogját, ahol szebbnél szebb mézeskalácsokat lehet találni, minden alkalomra.
El is döntöttem, újult erővel vetem bele magam a sütésbe, amelyhez ezt a receptet használtam:

• 18dkg liszt
• 10dkg méz
• 1 tojássárgája lazán felverve
• 1/4 teáskanál szódabikarbóna
• 7dkg vaj/ Rama
• és persze a frissen felfedezett mézeskalács fűszerezésű sütőpor :)

Elsőre egy szimpla adagot sütöttem... hát mit is mondjak ebből a mennyiségből nem lett volna elég ajándék, így aztán másodszorra már ötszörös adagot készítettem. Na, azt már elegendőnek ítéltem.

Az ipari mennyiségű mézeskalácson túl készült csokis pöfeteg, fahéjas-csokis mogyoró, karamellás-csokis mogyoró, fehércsokis-kókuszos mandula, narancsos marcipánkocka, és fehércsokis snickers.

Ezeket aztán celofán tasakokba adagoltam és csiribi-csiribá máris készen vannak a karácsonyi csomagok:

Ha minden jól megy, még készül egy torta is az ünnep alkalmából, de arról majd később.... főleg, ha el nem rontom.... úgyhogy folyt. köv..... :)

Karácsonyra készülődve

Ismét elérkezett az év általam legjobban kedvelt időszaka. Minden évben már jó előre tudom, hogy kinek mit adok ajándékba, mit sütök, hogyan díszítem fel a lakást stb. Már gyerekkoromban is imádtam ezt az időszakot.
Amint megérzem a levegőben a hó illatát (persze tudom, hogy a hónak nincs illata és valószínűleg csak a mínusz fokokat érzem, de akkor is….) teljesen bezsongok. Általában persze végeláthatatlan rohanás, idegeskedés és nem egyszer pánik kíséri végig a Karácsonyt megelőző heteket, de ilyenkor még a mérhetetlen giccs áradat és a tömeg sem zavar (annyira), mert mindent feledtet a karácsonyi vásárok illata, a forralt boré, a kürtős kalácsé, a városi díszkivilágítás, amelytől minden egyes alkalommal könnybe lábad a szemem, amikor először meglátom (meg másodszor, meg harmadszor is).

Nem tudom megmondani mit szeretek a legjobban… a boltokat járni a legmegfelelőbb ajándék megtalálásáért, a csomagolást, a mézeskalács-sütést (évek óta készítem, ez már hozzám nőtt), a fenyőfa vásárlást, vagy éppen annak díszítését. Talán, ami a legnagyobb boldogsággal tölti el a szívemet, az a pillanat, amikor valaki kibontja az ajándékomat és az arcán egyszerre látom a meglepettséget, és az örömöt. Ez mindennél többet jelent.

Idén azonban új fába vágtam a fejszémet, ugyanis pralinét és bonbont gyártottam. Ajándékba. Sokat. Egy jó hosszú ideig többet nem csinálom.

Történt ugyanis, hogy rábukkantam Bonbon mánia és Praliné Zsuzsi oldalára. A beszámolók alapján olyan egyszerűnek tűnt a dolog, hogy azonnal és nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a bonbon gyártásba. Nem részletezem, (nagyon) nem lettek tökéletesek. Ezért átváltottam a praliné gyártásra, ezt már egy fokkal nagyobb sikerrel tudtam véghez vinni, bár ilyen jellegű édességet  nem először csináltam.

Készült narancszselés, (saját főzésű) karamell krémes és barackpálinkás bonbon; kókuszos, epres fehércsokis, diós és snickers-es praliné. A mézeskalácsokkal együtt ezekből álltak a kis karácsonyi csomagok.

A díszítést nem akartam a véletlenre bízni, ezért vásároltam az Ázsia Bt-ben transzfer fóliát. Na, ebbe viszont beleszerettem, annyira egyszerűen lehet vele dolgozni és feldobni gyakorlatilag bármit, valamint nem utolsó sorban sok-sok elismerést lehet vele bezsebelni.

Készítettem még egy újdonságot. Nagynéném verhetetlen mézes krémest készít. Puha, omlós, krémes, mézes, egyszerűen zseniális. Ennek szerettem volna a nyomába érni. Nem sikerült. Pedig mindent recept szerint csináltam, még ki is súlyoztam (tudtam, hogy egyszer még jók lesznek valamire a könyveim). Mézes is lett, krémes is lett,de totál más íze is lett.

Ki is tárgyaltuk, hogy az Ő családi receptje, meg az én netről letöltött receptem köszönő viszonyban sincsenek egymással. De legalább jól mutatott rajta a „mézi”-s minta.