A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerek. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. november 23., vasárnap
2014. augusztus 24., vasárnap
2014. június 16., hétfő
2014. április 18., péntek
Sakk-torta
Nem tudok sakkozni. A lépéseket ugyan ismerem és gyerekként sokat játszottunk, de ezt korántsem nevezném "tudásnak". A játékot viszont annyira szerettem, hogy a folyamatos vereség sem tántorított el tőle.
Volt a környékünkön egy lakberendezési üzlet, a kirakatában egy üveg sakk készlettel. Akárhányszor mentünk el előtte, én mindig vágyakozva csodáltam a szikrázóan csillogó és füstös-opálos bábukat. Ma már persze tudom, hogy maximum egy újabb porfogó lenne a polcon, mert a játék lényege a logika meg a stratégiák és mintázatok felismerése... én meg ehhez túl szétszórt vagyok...
Ezért aztán nosztalgiával vegyes izgalommal álltam neki a figura gyártásnak. Megfordult a fejemben, hogy megpróbálkozom karamellből elkészíteni a bábukat, de végül a klasszikus vonalnál maradtam (legyen kihívás legközelebbre is).
Ez lett belőle.
2014. április 11., péntek
2014. február 25., kedd
2013. július 27., szombat
Eccarvú torta
Mert "olyan cuki, hogy belehaloooooook" :)
Persze ez inkább egy jóllakott vízilóhoz hasonlít, de legalább annyira bamba a tekintete mint a rajzfilm figurának.
2013. április 20., szombat
Süni torta
Nem tudom ki, hogy van vele, de időnként elcsodálkozom azon, hogy a mai gyerekek milyen meséken nőnek fel. Tudom, ez most úgy hangzik, mintha 60 éves lennék.... pedig nem.... de konkrétan frászt tudok kapni azoktól a figuráktól, mesehősöktől, akik mostanában a rajzfilmekben és elvben kisgyerekeknek szóló borzalmakban szerepelnek.
Lehetne mondani, hogy az én korosztályomnak is teljesen más az ingerküszöbe mint a szüleinké volt a mi korunkban, de meggyőződésem, hogy némelyik kifejezetten rombolja az agysejteket....
Biztos, hogy mindenkinek van olyan történet a gyermekkorából, amit sokszor meséltek neki a szülei és kedves emlékként őrzi.... Nekem többek között ilyen volt Csukás István: Sün Balázs című verse. Imádtam és imádom még ma is. Bármikor eszembe jut, újra a fülemben cseng édesapám hangja és a látom a grimaszait (persze édesanyám is sokszor mesélte, de az ő hangján inkább az általa kitalált történetek szólalnak meg az emlékeimben).
Kedves Olvasó, joggal merülhet fel benned a kérdés: miért is kezdtem ezt a mai bejegyzést ezzel a kis intermezzóval... a válasz pedig az e heti torta, ami nem más mint egy süni.
A szita agyamnak köszönhetően ezúttal nem készültek fázisfotók, bár nem is ajánlanám, hogy bárki ez alapján készítse el. Sokkal inkább megfelelő erre a célra Kricky és Zsuzsi tündéri süni tortáit :)
Egy csöppet szögletes lett szegénykém, de már csak a fent említett kedves emlékek miatt is szerettem, még annak ellenére is, hogy 1,5 órán keresztül csipkedtem egy kisollóval a tüskéit.
2013. április 13., szombat
2012. szeptember 19., szerda
Mickey egér és Pluto torta
Ismét nagy lelkesedéssel álltam neki ennek a két tortának, bár Pluto fejétől eléggé tartottam a végeredményt tekintve mégis vele vagyok elégedettebb.
Mickey egérből egész alakos változatot, Plutoból pedig csak a buksiját kellett megformáznom. Készítettem mind a kettőhöz fázisfotókat, ha másért nem is legalább okulásképpen :)
Nem is részletezem, hogy mi a problémám Mickey-vel, viszont azt mindenképpen leírom, hogy Sacher piskótát készítettem Farkas Vilmos receptje alapján. Kicsit féltem, hogy mennyire lesz faragható az állaga, de egy pár órás hűtős pihentetés után tökéletesen faraghatóvá vált :)
És akkor a fázisfotók Mickey egérről:
Látom a hibáit és ismét tudom, mit kell máshogy csinálni legközelebb.... :(
Pluto képei is jönnek sorban:
Letti első (szülinapi) tortája
Egy évvel ezelőtt mutattam egy kicsit megkésett babaváró tortát, amit az újdonsült apuka kért Letti megérkezése alkalmából. Akkor leginkább csak a rokonok miatt volt érdemes tortát készíteni.
Aztán néhány hónappal később egy hirtelen jött látogatás alkalmával vittem hozzájuk ezt a kis apróságot:
Ismét csak a szülőknek lehetett vele kedveskedni, hiszen egy 6 hónapos babának nem éppen a torta a legmegfelelőbb táplálékforrás....
Na de most... most eljött az én időm.... most, hogy Letti végre 1 éves lett, készíthettem neki igazi szülinapos tortát. Aki szokott tortákat keresgélni a neten (gondolom mindenki ezzel tölti a szabadidejét... persze..miért is ne?!... :) ) nem egy olyan darabot lehet találni, ahol 1-2-3 éves (rosszabb esetben hónapos) csöppségeket pózoltatnak a tortájukkal, ami tökéletesen illik a pici ruhájához és/vagy a díszítéshez. Totális giccs az egész... DE! mindig is szerettem volna egy ilyen típusú tortát készíteni, mert lássuk be, bármennyire is erőltetett és öncélú, nem utolsó sorban cuki is... Mert mint tudjuk a babáktól és a kölyökkutyáktól az ember szíve azért ellágyul. Belerakhatjuk őket egy vödörbe, vagy éppen virágszirmokkal lephetjük el őket, azok attól még, vagy éppen ezzel együtt tündériek lesznek :)
Szóval visszakanyarodva Lettihez és a Ő tortájához: a szülőknek már jó előre küldtem néhány (a fenti témához kapcsolódó) képet, csak úgy rávezetésképpen, hátha egy kis ihletet kapnak Ők is... Ihletet kaptak is, csak éppen teljesen másra... (na mindegy majd a másodikra...) de nem is baj, mert azonnal beleszerettem az ötletbe.
Ezt a mintát küldték, ami alapján el kellett készítenem a "Letti" feliratot tortából... Annyi könnyítést kaptam, hogy nem kellett mereven ragaszkodnom az eredetihez, szabadon variálhattam (volna) csak annyi volt a konkrét kérés, hogy ne lila legyen a fő irány, hanem rózsaszín... Már csak azért is mert Letti anyukája később a torta mintájára fogja elkészíteni a feliratot a kislánynak..
5 betűről lévén szó, 5 tortácska született, 4 ízben. Ugyanis Letti szüleit elég nehéz kirángatni a vanília-csoki, csoki-vanília összeállításból, így aztán kisebb-nagyobb ráhatással sikerült rábeszélni őket 2 új ízre.
[ Viccet félretéve nagyon imádom őket, de bármikor tortát készítek nekik, az íz kiválasztásánál minden alkalommal a következő párbeszéd zajlik le:
én: és milyen ízű legyen
Ők: hát az mindegy, nem is tudom....szeretünk mindent
én: de mégis....
Ők: milyet ajánlanál
én: amit szeretnél, azt megcsinálom
Ők: jó akkor legyen csokikrémes, meg vaníliás...
Na és itt szoktam a hajamat tépni...]
Így aztán a következő ízek születtek:
L: barackos vaníliakrém
E: csokis kókuszos
TT: mascarpone-s vaníliakrém (csak, ha netán nem jönne be a többi íz, azért tudjanak mit enni)
I: csupacsoki
Igen tudom ezek nem olyan különleges krémek, de nem lehet azonnal a levendulakrémmel kezdeni... csak szépen lassan lépésről lépésre....
Azt már nem részletezem, hogy mennyi időt töltöttem az elkészítéssel, mert eléggé hátráltatott a péntek-szombati egész napos suli, meg az utána következő fejfájás, de ez a kép mindenért kárpótolt:
Komolyan, gyerekeknek a legjobb tortát készíteni :))) A hírek szerint kézzel-lábbal ette :)))
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

