Romantikus szülinapos

 

"Egyszerű és elegáns" ajándékoknál mindig a csipke-virág kombinációhoz nyúlok, mert azt hiszem ezzel nem lehet mellé nyúlni :)

 

Hello! Felhők!

Lila rózsás

 

 

Sakk-torta

Nem tudok sakkozni. A lépéseket ugyan ismerem és gyerekként sokat játszottunk, de ezt korántsem nevezném "tudásnak". A játékot viszont annyira szerettem, hogy a folyamatos vereség sem tántorított el tőle.

Volt a környékünkön egy lakberendezési üzlet, a kirakatában egy üveg sakk készlettel. Akárhányszor mentünk el előtte, én mindig vágyakozva csodáltam a szikrázóan csillogó és füstös-opálos bábukat. Ma már persze tudom, hogy maximum egy újabb porfogó lenne a polcon, mert a játék lényege a logika meg a stratégiák és mintázatok felismerése... én meg ehhez túl szétszórt vagyok...

Ezért aztán nosztalgiával vegyes izgalommal álltam neki a figura gyártásnak. Megfordult a fejemben, hogy megpróbálkozom karamellből elkészíteni a bábukat, de végül a klasszikus vonalnál maradtam (legyen kihívás legközelebbre is).

Ez lett belőle.

 

 

 

 

 

 

Repülő torta

Kiskutyák minden mennyiségben

Melyek ezúttal már ténylegesen kiskutyákra hasonlítanak, nem pedig vízilovakra.

Aranyra hangolva

Ha már trend, akkor még egy csipkés apróságot is mutatok :)

Fodrok minden mennyiségben

Annak, aki figyelemmel követi egy esküvői trendeket, biztosan nem mondok újdonságot a torta-trendekkel kapcsolatban sem. 2013-ban elsősorban a csipke és a fodor a 'divat'. Minden mennyiségben. Igen, tudom, hogy augusztus van... még éppen időben gondolok az aktuális divatirányzatokra nem?

Komolyra fordítva a szót a csipkét én is többször használtam már díszítésre, viszont a fodrokkal még csak most ismerkedek. Az első randevúnk után le kellett vonnom a szükséges konzekvenciát, amely elsősorban az, hogy a virágokhoz használt cukormassza erre a típusú díszítésre nem alkalmas. Leginkább mert a száradás után nem alakíthatóak a szirmok (elsőre szirmokkal alakítottam ki a fodrokat, legközelebb jöhetnek a szalagok). Másodsorban pedig, ha már azt hiszed elég szirmot gyártottál, le is centizted, a kezed már görcsben áll a fodrozástól, állj meg lépj hátra szusszanj egy percig és folytasd a gyártást, mert úgysem lesz elég!

 

 

 

Ezután jöjjön még egy kis ráadás. Az eredeti tervekhez igazodva késztettem egy pillangót is, ami akkora fejtörést okozott, hogy a végén már égi jelnek tekintettem, hogy a többszöri felrakás és leszedés után egyszer csak kicsúszott a kezemből és millió darabra tört a konyha padlóján. Ahogy most nézem a képeket, talán nem is baj, kicsit túlzás lett volna :) 

 

 

 

Kívül-belül csokitorta

Amióta tortákat készítek, félek a csokoládétól, mármint ha díszítésről van szó. Persze, ha transzferfólia is a képbe kerül az egészen könnyű hiszen ott van, ami elfedje a hibákat.
Egy kizárólag csokoládéval bevont torta az egészen más. Nehéz szépen megcsinálni.
Jónak kell lennie a csokoládénak, az arányoknak és persze az alapos aládolgozást sem lehet kihagyni. Ezzel tisztában voltam, vagyok. Leginkább ebből ered a zsigeri félelmem is.

Igyekeztem mindig kitérni az ilyen kérések elől. Ezúttal azonban nem volt kibúvó. Nővéren kérte, hogy készítsek egy "csupacsoki" tortát, ez persze a teljes csokoládé bevonatot is magában foglalta.
Díszítésül fehér rózsa volt a kérés. Ez utóbbinak az előbbiekkel szemben kifejezetten örültem, mert nem is olyan rég sikerült beszereznem cmc port, ami egyben azt is jelenti, hogy végre tökéletes virágmasszát sikeredet gyártanom.

Íme ennek eredménye:

 

 

Ezek után következhetett a fekete leves. Miután a durván csokis piskótába betöltöttem a csokitrüffelt, vékonyan, de ügyelve a sima felületekre, bevontam csokoládés vajkrémmel.

Dermedés után megolvasztottam 40dkg csokoládét és kb. 2 kanálnyi vajat olvasztottam bele. Szép fényes lett, így aztán hagytam egy kicsit hűlni, hogy a tortára öntéskor ne olvassza meg a vajas bevonatot.

Minden adott volt a tökéletes végeredményhez. Valamit mégis elrontottam, mert a csokoládé nem igazán akart szépen elterülni. Pengés rásegítéssel el tudtam ugyan simítani de az oldalával nem tudtam mit kezdeni. Teljes dermedés után aztán szomorúan konstatáltam, nem maradt fényes a felülete, hanem matt és foltos lett. Még egy kis forró pengés egyengetéssel próbálkoztam, de nem sok sikerrel.

 

Még nem jöttem rá a konkrét hibákra, de ha valakinek van ötlete azt szívesen fogadom.

Addig is újfent kerülni fogom a csokoládés tortákat. 

 



 

 

 

 

 

Pingpongasztal - torta

Születésnapok és házassági évforduló egy napon

 

Hogy mi történik, amikor két 60. születésnapot és egy 37. házassági évfordulót egy napon ünnepelnek meg?

Az, hogy bevethetem magam és szabadjára engedhetem a fantáziámat.

Mivel ajándékba vittük, nem volt semmi megkötés... csak édesapám kérte, hogy csak egy kicsi tortát készítsek... persze, arról vagyok 'híres' hogy kicsi tortákat készítek... Nem is értem, hogy gondolta....

Viszont ezúttal igyekeztem egy visszafogottabb virágkompozíciót összerakni (nem lehet mindig bordó meg fekete virágokat csinálni), amit annak rendje és módja szerint 3 nap alatt beton keményre szárítgattam. Majd ezután szombat hajnalban leszakadt az ég, utána pedig kisütött a Nap.... Azt hiszem ezt a kombinációt nem nagyon kell részletezni.

 

A dolog pikantériáját az adja, hogy vidékre kellett volna elszállítani ezt a kis csöppséget. A jogosan felmerülő veszélyeket nem megkockáztatva úgy döntöttem, hogy ismét külön szállítom a torta elemeit... külön dobozban a burkolt szintek, a virágok és egyéb eszközök amire még szükségem lehet.

Így legalább nem kellett aggódnom az egy órás autóút alatt.

 

 

Ezúttal unidec-et használtam bevonásra, ami utólag nagyon jó döntésnek bizonyult, nagyon jól viselte az eső utáni párás időt (nem úgy mint a virágok) és persze a csipke minta is szebben mutatott ezzel, mint a szokásos bevonóval.

 

 

 

 

 

A csipkemintát a szokásos módon készítettem: egy darab csipkét nyújtófával nyomtam a bevonóba, majd szikével vágtam formára. végül kapott egy kis gyöngyházas csillogást, ami persze a fotókon nem látszik...

És még mielőtt bárkiben felmerülne, nem, nem volt normális háttér ami előtt lefotózhattam volna :)

 

 

 

 

Szerencsére sikere volt, nagyon örültek neki, így aztán az este folyamán az én fejemen is körbeért a vigyor.

Ezüstözött versenytorta

Idén is elérkezett az év (tortás szempontból) általam legjobban kedvelt időszaka.
Igen, mi másról lehetne szó, mint az éves Webcukrász versenyről, amelyre immáron harmadik alkalommal neveztem.
[ A korábbi évek eredményei: 2011 dísztorta; 2012: dísztorta, artisztika 1, 2 ]


Már tavaly is olyan tortát szerettem volna készíteni, ami igazán engem tükröz, de így egy év távlatából be kellett látnom, inkább a karamell iránti fellángolásom (ami azóta persze szerelemmé alakult) mutatkozott meg rajta, mintsem én.

A tervezgetés ez alkalommal is tovább tartott, mint a kivitelezés... a körülöttem élőket szerintem már az őrületbe kergettem, az újabb és újabb "Nézd! Ez már tényleg a végleges!" ötletekkel.

Különböző formák és díszítési technikák váltották egymást, csak a színek voltak állandóak. Fekete, vörös és fehér. Ez utóbbi csak azért, hogy ne legyen nagyon komor a végeredmény.

 

A formát illetően is szerettem volna valami olyat, ami a hagyományostól eltér, ezért a hatszögletű alsó szintre került egy kerek felső szint. A mascarpone-s csokitortára egy kávékrémes vörös bársony. 

Szóval a végső verzió:

Fehér alapon gyöngyház fényű csipkeminta, fekete szegélyezéssel és persze rengeteg virág.

 

 

Le sem tagadhatnám, hogy imádom a cukorvirágokat, annyira kikapcsol a készítésük. Kellő mennyiségű kávé társaságában pedig a végtelenségig el tudok velük szöszmötölni.

 

Néhány órát most is eltöltöttem a kb. 140 db hortenzia virággal. Szaggattam, szárítottam, majd festékszóróval festettem őket vörösre, ecsettel és porfestékkel pedig feketére. Nem állítom teljes bizonyossággal, hogy a hortenziának létezik ilyen változata.... annyira nem is érdekel... az én világomban létezik :)

 



Igyekeztem nem túldíszíteni a tortát (igen, ez nálam mindig nagy kihívás), így aztán azt a csipkedíszt választottam, amit még a tavalyi szőnyi Cukor show-n tartott versenyen használtam. Itt azonban nem szegélyként, hanem egy önálló, fő díszítőelemként. Így aztán a csipke egyes darabjait puzzle-ként illesztettem össze, ezzel új formát alakítva ki.

A díszítés közben egyre inkább mosolyogtam. Mire befejeztem konkrétan körbeért a fejemen a vigyor.
Aki rendszeresen olvassa a bejegyzéseimet tudhatja, hogy elég ritkán vagyok elégedett a tortáimmal, mindig van valami, amit a befejezés után már másként csinálnék. De most... most nem! Közel egy hónap elteltével is vigyorgok ha ránézek, semmit sem csinálnék másként. Ez vagyok igazán én, minden részletét imádom.

A mérhetetlen boldogságomat pedig csak tetézi, hogy a Webcukrász verseny zsűrije ezüst éremmel díjazta a munkámat.

 

És még egy kép. Felvágva :)