Hogy mi történik, amikor két 60. születésnapot és egy 37. házassági évfordulót egy napon ünnepelnek meg?
Az, hogy bevethetem magam és szabadjára engedhetem a fantáziámat.
Mivel ajándékba vittük, nem volt semmi megkötés... csak édesapám kérte, hogy csak egy kicsi tortát készítsek... persze, arról vagyok 'híres' hogy kicsi tortákat készítek... Nem is értem, hogy gondolta....
Viszont ezúttal igyekeztem egy visszafogottabb virágkompozíciót összerakni (nem lehet mindig bordó meg fekete virágokat csinálni), amit annak rendje és módja szerint 3 nap alatt beton keményre szárítgattam. Majd ezután szombat hajnalban leszakadt az ég, utána pedig kisütött a Nap.... Azt hiszem ezt a kombinációt nem nagyon kell részletezni.
A dolog pikantériáját az adja, hogy vidékre kellett volna elszállítani ezt a kis csöppséget. A jogosan felmerülő veszélyeket nem megkockáztatva úgy döntöttem, hogy ismét külön szállítom a torta elemeit... külön dobozban a burkolt szintek, a virágok és egyéb eszközök amire még szükségem lehet.
Így legalább nem kellett aggódnom az egy órás autóút alatt.
Ezúttal unidec-et használtam bevonásra, ami utólag nagyon jó döntésnek bizonyult, nagyon jól viselte az eső utáni párás időt (nem úgy mint a virágok) és persze a csipke minta is szebben mutatott ezzel, mint a szokásos bevonóval.
És még mielőtt bárkiben felmerülne, nem, nem volt normális háttér ami előtt lefotózhattam volna :)
Szerencsére sikere volt, nagyon örültek neki, így aztán az este folyamán az én fejemen is körbeért a vigyor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése