De kezdem az elején. Nagyon jó dolognak tartottam, hogy lehetett előre regisztrálni, és így ingyen bejutni, bár magánszemélyként nem fűztem túl nagy reményt hozzá, hogy ezzel a regisztrációval beengednek, de mégis... kellemesen csalódtam. Csak a vonalkódot húzták le, és máris kaptam egy névkártyát :)
Mivel a tájékozódó képességem kb. a nullával egyenlő, az ilyen jellegű vásárokon (legyen az egy karácsonyi forgatag vagy éppen a szigetszentmiklósi virág nagyker) szisztematikusan sorról sorra haladok. Így tutira mindent meg tudok nézni és még csak el sem szédülök. Ennek is így indultam neki, aztán kb. 10 percig (talán az ötödik pavilonnál járhattam) jól is működött a dolog, de egyszercsak végre megláttam egy (olyan standot, ami nem csomagolás-technikával ill. hurka/kolbásztöltéssel foglalkozott) engem érdeklő kiállítót és úgy dőlt össze a rendszerem, mint egy akkurátusan felépített kártyavár egy tavaszi szellő hatására.
A karamell bemutatót Kovács János tartotta, ami nagyon tanulságos volt számomra és a nézők létszámát elnézve, nem csak engem izgatott a téma.
A díszmunkák egytől egyig fantasztikusan szépek voltak, egy- kettő különösen tetszett. Voltak karamell, tragant és csokoládé munkák, torták és bonbonok/desszertek. Ez utóbbinál ismét ékes bizonyítékot találtam az emberi hülyeségre. És akkor még finoman fogalmaztam. Teljesen kiborított egy, eset ami ezeknél a desszerteknél esett meg. Talán a fotókon is látszik, ezeket a falatnyi desszerteket egy nagyobb tálon/tükrön szépen felsorakoztatták egymás mellé, csinosan, ízlésesen, emellett pedig egy tányérra ki volt helyezve néhány darab belőlük. Na most nekem eszembe nem jutna egy a versenymunkák közé kirakott tányérból bármit elvenni egy olyan asztalról, ami egyébként egy derék magasságig felhúzott kordonnal van elkerítve, kivéve ha éppenséggel kínálják azt. De nem kínálták, ennek ellenére volt(ak) aki(k) úgy gondolták, ez a néhány darab desszert a több száz fős látogatósereg részére van kitéve kóstoló gyanánt. Véletlenül sem a zsűrinek....
A teljesség igénye nélkül fotóztam is, de mivel az eredményhirdetésen nem voltam ott, ezért nem tudom, hogy melyiket ki készítette. Igyekszem összegyűjtögetni a neveket és a képek alá írni őket.
 |
| Rózsa Krisztina |
 |
| Rózsa Krisztina |
 |
| Kádár Veronika munkája |
 |
| Erdős Hanna munkája |
 |
| Antal Tamás Tukovics munkája |
 |
| Antal Tamás Tukovics munkája |
 |
| Németh Zoltán (Némó) munkája |
Ezen kívül elképesztő tészta munkákat is meg lehetett csodálni, ezekből tényleg csak egyet kettőt fotóztam. Tényleg hihetetlen dolgokat láttam :)
A vásárterületről kifelé jövet aztán találtam egy a hidegben vacogó leányzót, aki egy termoszból árult valami italt (nem vagyok vak, csak éppen hátulról nem látszódott, hogy mit árul). Elég hamar kiderült, hogy forralt bor van a termoszban. Nekem soha nem volt nagy kedvencem a forralt bor, leginkább a fűszerezés miatt, viszont édesapám nagyon szereti, így aztán vettünk belőle (igen azt kihagytam, hogy elkísért a vásárra, neki annyira nem volt nagy élmény mint nekem, de legalább isteni fagylaltokat és kávékat kóstolhatott meg). Legnagyobb meglepetésemre ez, nem akármilyen borból készült. Mézes eperborból. És ezzel elmondtam mindent. Ebből bármikor elfogadok ilyen forró italt :)
Aki idáig nem volt, az még szerdáig kilátogathat, megéri :)
