Ezüstözött versenytorta

Idén is elérkezett az év (tortás szempontból) általam legjobban kedvelt időszaka.
Igen, mi másról lehetne szó, mint az éves Webcukrász versenyről, amelyre immáron harmadik alkalommal neveztem.
[ A korábbi évek eredményei: 2011 dísztorta; 2012: dísztorta, artisztika 1, 2 ]


Már tavaly is olyan tortát szerettem volna készíteni, ami igazán engem tükröz, de így egy év távlatából be kellett látnom, inkább a karamell iránti fellángolásom (ami azóta persze szerelemmé alakult) mutatkozott meg rajta, mintsem én.

A tervezgetés ez alkalommal is tovább tartott, mint a kivitelezés... a körülöttem élőket szerintem már az őrületbe kergettem, az újabb és újabb "Nézd! Ez már tényleg a végleges!" ötletekkel.

Különböző formák és díszítési technikák váltották egymást, csak a színek voltak állandóak. Fekete, vörös és fehér. Ez utóbbi csak azért, hogy ne legyen nagyon komor a végeredmény.

 

A formát illetően is szerettem volna valami olyat, ami a hagyományostól eltér, ezért a hatszögletű alsó szintre került egy kerek felső szint. A mascarpone-s csokitortára egy kávékrémes vörös bársony. 

Szóval a végső verzió:

Fehér alapon gyöngyház fényű csipkeminta, fekete szegélyezéssel és persze rengeteg virág.

 

 

Le sem tagadhatnám, hogy imádom a cukorvirágokat, annyira kikapcsol a készítésük. Kellő mennyiségű kávé társaságában pedig a végtelenségig el tudok velük szöszmötölni.

 

Néhány órát most is eltöltöttem a kb. 140 db hortenzia virággal. Szaggattam, szárítottam, majd festékszóróval festettem őket vörösre, ecsettel és porfestékkel pedig feketére. Nem állítom teljes bizonyossággal, hogy a hortenziának létezik ilyen változata.... annyira nem is érdekel... az én világomban létezik :)

 



Igyekeztem nem túldíszíteni a tortát (igen, ez nálam mindig nagy kihívás), így aztán azt a csipkedíszt választottam, amit még a tavalyi szőnyi Cukor show-n tartott versenyen használtam. Itt azonban nem szegélyként, hanem egy önálló, fő díszítőelemként. Így aztán a csipke egyes darabjait puzzle-ként illesztettem össze, ezzel új formát alakítva ki.

A díszítés közben egyre inkább mosolyogtam. Mire befejeztem konkrétan körbeért a fejemen a vigyor.
Aki rendszeresen olvassa a bejegyzéseimet tudhatja, hogy elég ritkán vagyok elégedett a tortáimmal, mindig van valami, amit a befejezés után már másként csinálnék. De most... most nem! Közel egy hónap elteltével is vigyorgok ha ránézek, semmit sem csinálnék másként. Ez vagyok igazán én, minden részletét imádom.

A mérhetetlen boldogságomat pedig csak tetézi, hogy a Webcukrász verseny zsűrije ezüst éremmel díjazta a munkámat.

 

És még egy kép. Felvágva :)

Ágas-bogas torta

Na jó, a cím talán egy kicsit túlzó.
Ennél a tortánál elég sokáig tervezgettem, kutattam annak érdekében, hogy az ünnepelt kedvére tegyek.
Nem írom le a terveket, mert azzal csak azt árulnám el, milyen NEM lett az elkészült torta. Nagyon ritkán tudom tartani magam az általam készített tervekhez. Az esetek többségében azért, mert folytonos késésben vagyok, és az ezzel járó állandó időhiány átírja az elképezéseket.
Éppen ezért inkább csak a végeredményt mutatom. Talán sikerült egy kis természetet csempészni a tortára.

 

Atletico Madrid torta

2013 első tortája

 

Ezúton kívánok mindenkinek örömökben, sikerekben, élményekben gazdag új évet!

 

 

Hófútta mézeskalács házikó

Az előző bejegyzéshez kapcsolódva: azt nem mondanám, hogy nem rontottam el, de elsőnek megfelel.

De kezdem az elején. Mint majdnem minden tortaötletem, ez is egyik éjszaka jutott eszembe, miután az egyik madárkám elcsicseregte, hogy "jó lenne", ha a nagy családi karácsonyozásra idén is vinnék tortát. Két éve ugyanerre az eseményre készült a Hóemberes torta, tavaly pedig az aprósütemények.
A "nagy" ötlet megszületését megelőzte néhány (azonnal el is vetett) elképzelés... Volt köztük 3D-s nagy hóember és karamellből készített mikulásvirág is.

Na de a már említett ötlet (ha a címből még nem derült volna ki) egy mézeskalács házikó volt. Ez ugyan határozottan nem torta, de ez az aprócska és elhanyagolható tény egyáltalán nem zavarta a fantáziámat, ami ezzel együtt őrült száguldásba kezdett.. Hiszen a házikót valahogy tortává kell alakítani és persze nem igazi mézeskalács házikó az, ami nem világít, arról nem is beszélve, hogy valamilyen díszítést is ki kell találni, karácsonyi hangulatot teremteni....Nem utolsó sorban pedig az idő-faktort is minimálisra kellett csökkenteni....

Összességében az "építkezés" idejét tekintve sokkal rosszabbra számítottam... ritka alkalmak egyike volt, hogy időre sikerült befejeznem a meglepetést.

Először is készült egy (tőlem nem megszokott módon) kis méretű torta mézes krémes ízesítéssel.
Ez annyit jelent, hogy 4 tojásból sütöttem piskótát, amibe a meghatározott cukor mennyiségének fele cukorból, a másik fele pedig mézből került bele. A krémhez sűrű, vaníliás tejbegrízt főztem, majd mascarponeval lazítottam. Ezután a lapok baracklekvárral lettek megkenve, erre került a krém, végül pedig csokoládés vajrémmel lett bevonva (leszigetelve :) )

Az eszement ötleteimhez szerencsére hozzájárult, hogy néhány éve "eleinstandoltam" szüleimtől egy elemes égősort, amit most végre értelmes dologra tudtam használni.

Tehát a fóliázott torta köré tekertem, ezután pedig következhetett az építkezés...

A ház elemeit kisütöttem, majd a karamellből előre elkészített "ablaküvegeket" beragasztottam sűrű cukormázzal. Ezen a ponton ismét tanultam valami újat, mivel legközelebb már fehércsokit fogok használni... A fene se gondolta volna, hogy a cukormáz ennyire lassan köt... a háztetőt is elég sokáig fel kellett támasztani.

A sikeres összeállítást követően következhetett a karácsonyi hangulat megteremtése. Ahogyan az ablakokat, úgy a többi díszt is karamellből készítettem: fenyőfákat, girlandokat, gömböket, párkányokat. Ismét rá kellett jönnöm, hogy van, amit egyszerűbb marcipánból megoldani, mint karamellből. Ilyen többek között a fenyőfa. Finoman fogalmazva is megszenvedtem vele.

Az eredeti tervnek megfelelt: mézeskalács házikó is, torta is, karácsonyi is és igen, világított is :)

Ez pedig a recept, amit a házikó falaihoz használtam. Talán még téglának is felhasználható lenne, mert annyira kemény :)

• 40dkg liszt
• 12dkg vaj
• 20dkg méz
• 2 tojássárgája
• fél teáskanál szódabikarbóna
• csipet só
• ízlés szerint gyömbér és fahéj

Fél órányi hűtőben pihentetés után már süthető is.

Ismét karácsony

Mindig rácsodálkozom, hogy mennyire gyönyörű is Budapest. Persze minden évszakban szemetgyönyörködtető látványt nyújt, esőben, ködben, napsütésben. De télen egészen más. Mintha ez a forgalmas nyüzsgő város (is) elcsendesedne egy kicsit.

Sokszor leírtam már, hogy mennyire szeretem a karácsonyt, ezt most nem fogom megismételni...
A korábbi évekhez hasonlóan, jó előre eldöntöttem, hogy a felhasználandó recepteket még az ünnep előtt feltöltöm. Ha másért nem, csak ötletadóként. Ám, ahogyan a korábbi években, idén is az utolsó hét a legmozgalmasabb. Munka, vizsgaidőszak, karácsonyi előkészületek.... Szerintem ezt senkinek sem kell bemutatnom. Bár nekem könnyű dolgom van, csak sütnöm kell, mert anyuéknál töltjük a Szentestét, az Ő karácsonyi lakomáját felülmúlni meg úgy se tudom :) de még így is elúsztam a teendőkkel.

Ismét gasztro-ajándékokkal örvendeztetem (remélem) meg a hozzám közel állókat. Azért merem így előre leírni, mert szerintem már megszokták, hogy tőlem csak ehető ajándékokat kapnak.
10-12 csomagnak kellett elkészülnie (+ a tartalékok), amelyekben mindenféle finomságok kerültek.
Elsősorban olyan nassolnivalókat kerestem, amelyek hosszabb ideig is eltárolhatóak, mert alapvetően a karácsony a gyakorlatban az 0-24-ig tartó evésről szól. Mindenhol mindenből enni kell legalább egy falatot (persze, ha jó dolgokról van szó, az "egy falat" soha nem csak egy falat). Tehát, ha elmúlt a karácsonyi vándorlással egybekötött evésdömping, és a szilveszteri buli- és alkohol dömpingből is kijózanodtunk, néhány nap elteltével jó lehet előszedni a karácsonyi ropogtatnivalókat (persze, ha kitart odáig).

És hogy mik is kerültek-kerülnek a csomagokba?
Elsőként itt van a megunhatatlan mézeskalács. Sok receptet kipróbáltam már, de az eredmény mindig kemény volt. Az ízével általában nem volt gond, bár állítom, hogy az emberek többsége nem tudja elrontani a mézeskalács ízvilágát, főleg úgy, hogy ma már többféle fűszerkeveréket lehet kapni, amivel esély sincs arra, hogy a kelleténél több gyömbér, vagy szegfűszeg kerüljön a süteménybe (igen, volt olyan év, amikor sikerült beleborítanom a gyömbért a tésztába... nem mindenkinek volt őszinte mosoly az arcán a kóstolás után).

Arról már nem is beszélve, hogy nem tudok írókázni. Már eleve az íróka összeállításánál is problémáim voltak. Mennyi tojáshoz, mennyi cukor, mennyi citromlé. Ezután jöttek a gyakorlati problémák: milyen zsákba tegyem, mekkora kinyomó csövet használjak (vagy túl kicsi és nem jön ki belőle megfelelően a cukor, vagy túl nagy és nem lehet vele szép vonalat húzni, csak maszatolni).
Valószínűleg megkönyörültek rajtam az égiek és az utamba küldték Moha blogját, ahol szebbnél szebb mézeskalácsokat lehet találni, minden alkalomra.
El is döntöttem, újult erővel vetem bele magam a sütésbe, amelyhez ezt a receptet használtam:

• 18dkg liszt
• 10dkg méz
• 1 tojássárgája lazán felverve
• 1/4 teáskanál szódabikarbóna
• 7dkg vaj/ Rama
• és persze a frissen felfedezett mézeskalács fűszerezésű sütőpor :)

Elsőre egy szimpla adagot sütöttem... hát mit is mondjak ebből a mennyiségből nem lett volna elég ajándék, így aztán másodszorra már ötszörös adagot készítettem. Na, azt már elegendőnek ítéltem.

Az ipari mennyiségű mézeskalácson túl készült csokis pöfeteg, fahéjas-csokis mogyoró, karamellás-csokis mogyoró, fehércsokis-kókuszos mandula, narancsos marcipánkocka, és fehércsokis snickers.

Ezeket aztán celofán tasakokba adagoltam és csiribi-csiribá máris készen vannak a karácsonyi csomagok:

Ha minden jól megy, még készül egy torta is az ünnep alkalmából, de arról majd később.... főleg, ha el nem rontom.... úgyhogy folyt. köv..... :)

Manchester City torta

Nem tudom miért, de mostanában bevonzom a foci témájú tortákat, pedig aztán annyi közöm van a focihoz, hogy tudom, labdával játsszák.
Mint, ahogyan azt a mellékelt ábra is mutatja a festési képességeim nem javultak, de legalább ismét használhattam a festékszórót.