Esküvői torta türkizben

 

 

Nem sokkal több, mint 3 éve készítettem az elsőt. Idegileg teljesen kikészített, érzelmileg viszont jó időre feltöltött. Ezúttal egyik sem valósult meg olyan szinten, mint korábban, ennek ellenére mégis azt mondhatom, nem bánnám, ha sűrűbben házasodnának a párok a ismeretségi körömben :)

  

 

 



A torta ezúttal is a dekorációhoz illeszkedően készült a kérésnek megfelelően a letisztultság, az egyszerűség és az elegancia jegyében. Talán sikerült teljesítenem az elvárásokat.

 

Júniusi esküvő révén nem voltam egészen biztos benne, hogy a karamell virágok időjárás-kompatibilisek lesznek, de szerencsére hősiesen tartották magukat.

A szintekről nem is beszélve, hiszen ezt a kis 70 szeletes (30-24-18) apróságot alig bírtam megemelni, nem hogy még szállítani is... De csak néhány szállal bővült az ősz hajszálaim serege.

 

 

Persze a biztonság kedvéért cukormasszából is készültek rózsák, ha esetleg beütött volna a monszun :)

 

 

Kosaras - torta

 

 

Sokszor leírtam már, hogy egyszerűen nem tudok kicsi tortát készíteni, ami a legtöbb esetben nem is akkora probléma, mert legalább biztosan jut belőle mindenkinek, de előfordul, hogy a szabott keretek között kell maradni. Ilyenkor aztán muszáj újragondolni a koncepciót, főleg, ha egy egész kosárlabdapályát próbálok rászuszakolni egy ilyen "aprócska" tortára. Így lett csak fél-pálya, egy kicsit sem arányosan, de majd a játékosok elvonják róla a figyelmet. Apropó játékosok... azt nem vállaltam be, hogy embereket gyurmázzak, ezért utólag fotókkal lett megtűzdelve a játéktér.

A másik fejtörést okozó tényező a parketta megalkotása volt (persze lehetett volna aszfalt is, vagy salak, vagy tudom is én milyen borításon szoktak játszani... valahogy felrémlett a tesiórákon látott szalagparketta, ami volt a sulinkban...). Nyáron jobban szeretek unidec-kel burkolni, mert jobban megkeményedik a hűtés hatására, és jobban is szigetel. Ezzel szemben viszont képtelen vagyok festeni rá. Anyagában nem színezhetem, mert annak műanyag hatása van, a gél festéket pedig egyszerűen nem tudom rá szépen felvinni, még fújni se lehet (vagy csak én vagyok nagyon béna) bármilyen módon próbálom zsírtalanítani, a felületén teljesen összeugrik a festék.

Ezért ezúttal maradtam a porfesétknél, meg a nagy ecseteknél és erősen bíztam benne, hogy az égiek mellém állnak. Megtették :) Ahogyan festékszóróval is tettem volna, rétegenként festettem az árnyalatokat a legvilágosabbtól a sötétekig. Azt hiszem kellően kopott lett.

Batman - torta

 

 

Sakk-torta

Nem tudok sakkozni. A lépéseket ugyan ismerem és gyerekként sokat játszottunk, de ezt korántsem nevezném "tudásnak". A játékot viszont annyira szerettem, hogy a folyamatos vereség sem tántorított el tőle.

Volt a környékünkön egy lakberendezési üzlet, a kirakatában egy üveg sakk készlettel. Akárhányszor mentünk el előtte, én mindig vágyakozva csodáltam a szikrázóan csillogó és füstös-opálos bábukat. Ma már persze tudom, hogy maximum egy újabb porfogó lenne a polcon, mert a játék lényege a logika meg a stratégiák és mintázatok felismerése... én meg ehhez túl szétszórt vagyok...

Ezért aztán nosztalgiával vegyes izgalommal álltam neki a figura gyártásnak. Megfordult a fejemben, hogy megpróbálkozom karamellből elkészíteni a bábukat, de végül a klasszikus vonalnál maradtam (legyen kihívás legközelebbre is).

Ez lett belőle.

 

 

 

 

 

 

Repülő torta

Kiskutyák minden mennyiségben

Melyek ezúttal már ténylegesen kiskutyákra hasonlítanak, nem pedig vízilovakra.

Csokoládé túladagolás piteformába töltve

Régóta szerettem volna pitét sütni. Olyan igazi rácsos tetejű, fodros szélű, gyümölcs töltelékes, ablakpárkányon illatozós fajtát. Ennek idáig csak néhány apró akadálya volt: egyrészt nincs ablakpárkányom… ill. van, de mivel az ötödik emeleten lakom, az nem vicces, ha a tál onnan leborul, másrészt kevés gyümölcsöt szeretek főzött/sütött állapotban elfogyasztani, ezen kívül pedig nem volt piteformám.

 

 

A hangsúly pedig a „volt” szócskán van, mert az én drága unokahúgom meglepett egy gyönyörűséges piros alapon fehér pöttyös, fodros szélű piteformával. Már ránézni is jó, pusztán a látványától is mosolygok.

 

 

Az első bevetésre ma került sor. Családi névnapozást tartottunk, ezért valami igazán finomat kellett készítenem. Végül nem klasszikus pite készült, hanem egy tripla csokis tortácska. Egy nagyon vékony réteg tésztával és rengeteg krémmel.

Mivel egészen jól sikerült, ezért a receptet is leírom, hátha van még egy olyan ember, aki csokoládéba akarja fojtani a rokonságát.

 

 

A tészta kb. 3 perc alatt összeállítható. 2 egész tojást 5-6 dkg vaj társaságában kihabosítottam és belekevertem 12-14 dkg kókuszreszeléket. Az elkészült masszát beletapicskoltam a kivajazott kilisztezett piteformába és 10-15 perc alatt aranybarnára sütöttem.

A „krém”… bár barokkos túlzás ezt krémnek nevezni, inkább tömény csokoládé egy kis hígítással, ezért kizárólag igazi csokibubusoknak merem ajánlani. Fehér-, tej-, és 50%-os csokoládéból használtam fel 3*20dkg-ot. Az olvasztáshoz egyenlő arányban öntöttem rájuk egy doboz (400g-os) felforrósított kókusztejet. A teljes olvadást követően felváltva öntögettem a krémeket a kihűlt tésztára, végül pedig a felszínére húzogattam a mintát.

5°C-os hűtőben 4-5 óra alatt teljesen megkötött és krémesen szeletelhető állagot vett fel. Az eredmény pedig egy brutálisan csokis, selymesen krémes kalória bomba, ami kizárólag vékony szeletekben fogyasztható.