Végre elérkezett az én időm.... mármint abból a szempontból, hogy végre minden körülmény adott volt, ahhoz, hogy részt vehessek a komáromi CukorShow-n. A jelen levő bloggerek már majdnem mind írtak beszámolót az eseményről, így sok újat nem tudok írni.
Azt viszont mindenképpen, hogy nagyon jó élmény volt, sokat tanultam, új emberekkel ismerkedhettem meg és persze nem utolsó sorban a nem létező versenyszellemem is kapott egy lehetőséget, hogy kiteljesedhessen.
Sosem tartottam magamat egy tipikus versengő szeményiségnek. Egyrészt mert úgy gondolom semmiben sem vagyok kiemelkedő tehetség, így nem is lenne értelme a versenynek (azt hiszem egészséges önkritikával áldottak meg az égiek és tudom, hogy hova tartozom), másrészt pedig nyomás alatt borzasztóan teljesítek. Legyen szó szóbeli vizsgákról, előadások, beszédek tartásáról és egyáltalán bármilyen emberek előtt elkövetendő attrakcióról elmondható, hogy nem az én műfajom. És erre ez csak egy nagyon enyhe kifejezés.
Most sokakban felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért jelentkeztem a versenyre.... elsősorban mert a tapasztalatszerzést mindennél többre tartom... a gyomorgörcsöt meg majd csak legyőzöm.....egyszer...valamikor....
A versennyel kapcsolatos legfontosabb tapasztalatom, hogy 1 óra semmire sem elég, főleg 50fokban...
Hatalmas könnyebbség volt, hogy előre le lehetett gyártani a virágokat, amik így ki is tudtak rendesen száradni és nem kellett miattuk aggódni.
A tervem az volt hogy egy egyszerű, de mégis elegáns tortát hozok össze, lehetőleg az időkeretet nem túllépve. Ez utóbbit a kellemes szaunázó idő majdnem meghiúsította... történt ugyanis, hogy a cukormassza, amit vittem magammal és amiből a torta aljára kerülő csipkeszegély készült, határozottan nem akart engedelmeskedni nekem. Leragadt, nyeklett-nyaklott amitől csak az egyébként sem túl nyugodt idegállapotom erőteljes kézremegést eredményezett.
Ezúton kérek is minden "nézőtől" elnézést, amiért esetlegesen nem kifogástalan modorban válaszoltam a folyamatosan záporozó kérdésekre a verseny 1 órája alatt.
Ezt sikerült kihozni az időből:
Vittem magammal süteményt is, amit persze elfelejtettem lefényképezni, így csak a receptet tudom leírni.
Mézes krémes (a végeredménynek nem sok köze van az eredetihez, mert egy két helyen változtattam a recepten :))
Hozzávalók a tésztához:
- 50 dkg liszt (+ a nyújtáshoz is sokat felvesz)
- 15 dkg porcukor
- 6 dkg vaj/ Rama
- 2 ek. méz
- 1tk szódabikarbóna
- 2db tojás
- 4 ek. joghurt
- vanília aroma
Hozzávalók a krémhez:
- 6 + 5 dl tej
- 5 ek. búzadara
- 2 csomag vaníliás puding
- baracklekvár
A rétegzés a következőképpen alakul: tészta-lekvár-krém-tészta-lekvár....stb.
Ezután elő lehet venni az otthon található vaskosabb könyveket és az összeállított süteményre (ill a rajta lévő tálcára) pakolni. Egy nap után szoktam elkészíteni a díszítést, ami 1-2 tábla fehércsokiból és igény szerint transzfer fóliából áll. A megolvasztott csokoládét egyenletesen el kell oszlatni a sütemény tetején, majd óvatosan, légmentesen rádolgozni a fóliát. 1-2 órányi hűtés után a fólia már lehúzható, és szeletelhető :)
2 megjegyzés:
Még hogy Te nem vagy tehetséges semmiben?? Szerintem jó páran cserélnének veled, hogy ilyen csodák kerülhessenek ki a kezeik közül! :) Amúgy meg le a kalappal, hogy a vizsgadrukkod ellenére belevágsz ilyesmibe...
Nagyon jól esnek a szavaid, köszönöm szépen :)
Megjegyzés küldése