Ismét karácsony

Mindig rácsodálkozom, hogy mennyire gyönyörű is Budapest. Persze minden évszakban szemetgyönyörködtető látványt nyújt, esőben, ködben, napsütésben. De télen egészen más. Mintha ez a forgalmas nyüzsgő város (is) elcsendesedne egy kicsit.

Sokszor leírtam már, hogy mennyire szeretem a karácsonyt, ezt most nem fogom megismételni...
A korábbi évekhez hasonlóan, jó előre eldöntöttem, hogy a felhasználandó recepteket még az ünnep előtt feltöltöm. Ha másért nem, csak ötletadóként. Ám, ahogyan a korábbi években, idén is az utolsó hét a legmozgalmasabb. Munka, vizsgaidőszak, karácsonyi előkészületek.... Szerintem ezt senkinek sem kell bemutatnom. Bár nekem könnyű dolgom van, csak sütnöm kell, mert anyuéknál töltjük a Szentestét, az Ő karácsonyi lakomáját felülmúlni meg úgy se tudom :) de még így is elúsztam a teendőkkel.

Ismét gasztro-ajándékokkal örvendeztetem (remélem) meg a hozzám közel állókat. Azért merem így előre leírni, mert szerintem már megszokták, hogy tőlem csak ehető ajándékokat kapnak.
10-12 csomagnak kellett elkészülnie (+ a tartalékok), amelyekben mindenféle finomságok kerültek.
Elsősorban olyan nassolnivalókat kerestem, amelyek hosszabb ideig is eltárolhatóak, mert alapvetően a karácsony a gyakorlatban az 0-24-ig tartó evésről szól. Mindenhol mindenből enni kell legalább egy falatot (persze, ha jó dolgokról van szó, az "egy falat" soha nem csak egy falat). Tehát, ha elmúlt a karácsonyi vándorlással egybekötött evésdömping, és a szilveszteri buli- és alkohol dömpingből is kijózanodtunk, néhány nap elteltével jó lehet előszedni a karácsonyi ropogtatnivalókat (persze, ha kitart odáig).

És hogy mik is kerültek-kerülnek a csomagokba?
Elsőként itt van a megunhatatlan mézeskalács. Sok receptet kipróbáltam már, de az eredmény mindig kemény volt. Az ízével általában nem volt gond, bár állítom, hogy az emberek többsége nem tudja elrontani a mézeskalács ízvilágát, főleg úgy, hogy ma már többféle fűszerkeveréket lehet kapni, amivel esély sincs arra, hogy a kelleténél több gyömbér, vagy szegfűszeg kerüljön a süteménybe (igen, volt olyan év, amikor sikerült beleborítanom a gyömbért a tésztába... nem mindenkinek volt őszinte mosoly az arcán a kóstolás után).

Arról már nem is beszélve, hogy nem tudok írókázni. Már eleve az íróka összeállításánál is problémáim voltak. Mennyi tojáshoz, mennyi cukor, mennyi citromlé. Ezután jöttek a gyakorlati problémák: milyen zsákba tegyem, mekkora kinyomó csövet használjak (vagy túl kicsi és nem jön ki belőle megfelelően a cukor, vagy túl nagy és nem lehet vele szép vonalat húzni, csak maszatolni).
Valószínűleg megkönyörültek rajtam az égiek és az utamba küldték Moha blogját, ahol szebbnél szebb mézeskalácsokat lehet találni, minden alkalomra.
El is döntöttem, újult erővel vetem bele magam a sütésbe, amelyhez ezt a receptet használtam:

• 18dkg liszt
• 10dkg méz
• 1 tojássárgája lazán felverve
• 1/4 teáskanál szódabikarbóna
• 7dkg vaj/ Rama
• és persze a frissen felfedezett mézeskalács fűszerezésű sütőpor :)

Elsőre egy szimpla adagot sütöttem... hát mit is mondjak ebből a mennyiségből nem lett volna elég ajándék, így aztán másodszorra már ötszörös adagot készítettem. Na, azt már elegendőnek ítéltem.

Az ipari mennyiségű mézeskalácson túl készült csokis pöfeteg, fahéjas-csokis mogyoró, karamellás-csokis mogyoró, fehércsokis-kókuszos mandula, narancsos marcipánkocka, és fehércsokis snickers.

Ezeket aztán celofán tasakokba adagoltam és csiribi-csiribá máris készen vannak a karácsonyi csomagok:

Ha minden jól megy, még készül egy torta is az ünnep alkalmából, de arról majd később.... főleg, ha el nem rontom.... úgyhogy folyt. köv..... :)