Ismerjük meg egymást - avagy ki vagyok én?

Ha filozófiai mélységekbe szeretnék tekinteni azt mondanám, hogy magam sem tudom.

Viszont ez most egy játék része, amely a bloggerek között terjed és amelyre "tejszínhab" Petra hívott meg. Ezúton is köszönöm neki, hogy kíváncsi rám :)

A játék célja nagyon egyszerű: jobban megismerni azokat, akiket rendszeresen olvasunk, egymást, bloggereket. Ennek érdekében 7 olyan dolgot kell elárulnunk magunkról, amit idáig még nem.

Akik követik a bejegyzéseimet, főleg, ha a kezdetektől velem vannak, a személyiségemről elég sok mindent megtudhattak, hiszen a tortákhoz tartozó történetekben én is benne vagyok. Az értékrendemet, világnézetemet többnyire tükrözik az írásaim és az évek alatt magamról is megosztottam néhány dolgot.
Ezúttal tehát az a feladat, hogy idáig még közzé nem tett titoknak korántsem nevezhető információkat osszak meg veletek.

A teljesség igénye nélkül a lista tehát a következő:

1. Nem szeretem a növényeket magam körül. Pontosabban ők nem szeretnek engem. Inkább önként a halálba menekülnek, mintsem, hogy egy fedél alatt éljenek velem. Hosszú évek gyötrelmes küzdelmét követően azonban egyetlen cserepes orchidea az, amit már 1 éve sikerül életben tartanom. Ebből okulva szerencsére ajándékba is általában inkább szálas virágot kapok. A kedvenceim a fehér rózsa, a sárga nárcisz és a jácint. Ez utóbbinak az illatát imádom igazán.
2. Gimnázium alatt énekkaros voltam, az éneklés azonban nem tűnt el az életemből az érettségit követően. Jóformán, ha egyedül vagyok azonnal dalra fakadok. Reggeli készülődés, házimunka, vagy éppen munka közben. Azt szoktam mondani, hogy az én fejemben folyamatosan szól a zene (szerencsére el is nyomja a többi "hangot", amire egyébként se szabad figyelni).
3. Ha zavarban vagyok beszélek... sokat és általában hülyeségeket.
4. Gyakorlatilag nincs név-memóriám (kis túlzással persze). Az arcokkal még boldogulok, de az esetek többségében nem tudok hozzájuk nevet kapcsolni... viszonylag hosszú időnek kell eltelnie, hogy a kettő összekapcsolódjon és beépüljön a tudatomba.
5. A végletekig kritikus vagyok. Elsősorban magammal szemben, de sajnos időnként másokkal is. Sokszor cinikus, arrogáns vagyok és persze az önirónia sem áll távol tőlem.
6. Ezt talán már kitaláltátok a bejegyzéseimből: imádom a telet, meg a hideget. Minél hidegebb van én annál jobban élek :)
7. Nem tartom magamat babonásnak (nem ülök le 10 percre, ha valamit otthon felejtek és vissza kell mennem érte, és a fekete macskákat sem a színük miatt nem kedvelem), viszont a jelekben hiszek, és igyekszem figyelni rájuk, meg persze a megérzéseimre. Ezek a legtöbb esetben be is jönnek. Ezen a héten szerdán államvizsgáztam, ami nálam az átlagosnál is nagyobb stresszt eredményezett, viszont amikor a reggeli indulás előtt kinéztem az ablakon és láttam, hogy mindent fehér hótakaró fed (Budapestre ekkor érkezett meg tél) egy pillanatra sikerült lenyugodnom, mert azt hihettem, hogy ezen a napon még a természet is velem van, és értem esik a hó. Tudom, ez a mondat elég egoistán hangzik, de akkor abban a pillanatban jó volt ezt hinni :)

Nos, ez lenne az én 7-es listám.

A stafétát pedig azért nem adom tovább, mert időközben akikre kíváncsi voltam szintén megkapták a meghívást.