Egy különleges torta

Minden évben igyekszem különös gondot fordítani a szüleim és a testvérem születés- és névnapjára készülő tortákra. Akik rendszeresen olvasnak, tudhatják, hogy ez nem mindig sikerül. Ez persze mindegyik tortámra igaz. Sok tényezőtől függ a végeredmény: munka, időjárás, ráfordítható idő, alapanyagok, az ötlet, ill. annak nem léte. Ami a legjobban és a legsűrűbben befolyásol az a saját hangulatom, és érzelmi állapotom.
Mondhatnám, hogy az adott személyhez fűződő viszonyomról van szó, de ez nem igaz. Egy kicsit az összes tortába beleőrülök, vagy belehalok, függetlenül attól, hogy kinek készül. Aztán az átadás pillanatában feltámadok, mert rájövök, hogy mindent megér az a pillanat, az az érzés, az az arckifejezés, vagy egy apró üzenet, amit az ünnepelttől kapok.
Nagyon, nagyon ritkán pedig nem is tudom honnan, de végtelen nyugalom jár át. Mintha valaki megfogná a kezem és végigvezetne azon a bizonyos úton, a sütéstől egészen a díszek elhelyezéséig.
Így történt most is. Tudtam mit akarok, és tudtam, hogyan kivitelezzem.
Már többször írtam, rajongok Lengyel József munkáiért. Ő a szerzője a torta és karamell blognak és még ha akarnám se tudnám letagadni, hogy ennél a tortánál az Ő művei inspiráltak.

Édesapám születésnapja volt a héten, amit ma ünnepeltünk és bár nem éppen egy férfias torta, mégis okkal lett olyan amilyen. Hárman vagyunk lányok: édesanyám, a nővérem és én. Ezért került rá a három különböző méretű virág. A cseppek pedig... azt mindenki eldöntheti, hogy mit jelképeznek, én most nem szeretnék túlzottan szentimentális lenni.
Csak még annyit: Ha olvasod, itt is nagyon boldog születésnapot kívánok Neked!!