Ezüstözött versenytorta

Idén is elérkezett az év (tortás szempontból) általam legjobban kedvelt időszaka.
Igen, mi másról lehetne szó, mint az éves Webcukrász versenyről, amelyre immáron harmadik alkalommal neveztem.
[ A korábbi évek eredményei: 2011 dísztorta; 2012: dísztorta, artisztika 1, 2 ]


Már tavaly is olyan tortát szerettem volna készíteni, ami igazán engem tükröz, de így egy év távlatából be kellett látnom, inkább a karamell iránti fellángolásom (ami azóta persze szerelemmé alakult) mutatkozott meg rajta, mintsem én.

A tervezgetés ez alkalommal is tovább tartott, mint a kivitelezés... a körülöttem élőket szerintem már az őrületbe kergettem, az újabb és újabb "Nézd! Ez már tényleg a végleges!" ötletekkel.

Különböző formák és díszítési technikák váltották egymást, csak a színek voltak állandóak. Fekete, vörös és fehér. Ez utóbbi csak azért, hogy ne legyen nagyon komor a végeredmény.

 

A formát illetően is szerettem volna valami olyat, ami a hagyományostól eltér, ezért a hatszögletű alsó szintre került egy kerek felső szint. A mascarpone-s csokitortára egy kávékrémes vörös bársony. 

Szóval a végső verzió:

Fehér alapon gyöngyház fényű csipkeminta, fekete szegélyezéssel és persze rengeteg virág.

 

 

Le sem tagadhatnám, hogy imádom a cukorvirágokat, annyira kikapcsol a készítésük. Kellő mennyiségű kávé társaságában pedig a végtelenségig el tudok velük szöszmötölni.

 

Néhány órát most is eltöltöttem a kb. 140 db hortenzia virággal. Szaggattam, szárítottam, majd festékszóróval festettem őket vörösre, ecsettel és porfestékkel pedig feketére. Nem állítom teljes bizonyossággal, hogy a hortenziának létezik ilyen változata.... annyira nem is érdekel... az én világomban létezik :)

 



Igyekeztem nem túldíszíteni a tortát (igen, ez nálam mindig nagy kihívás), így aztán azt a csipkedíszt választottam, amit még a tavalyi szőnyi Cukor show-n tartott versenyen használtam. Itt azonban nem szegélyként, hanem egy önálló, fő díszítőelemként. Így aztán a csipke egyes darabjait puzzle-ként illesztettem össze, ezzel új formát alakítva ki.

A díszítés közben egyre inkább mosolyogtam. Mire befejeztem konkrétan körbeért a fejemen a vigyor.
Aki rendszeresen olvassa a bejegyzéseimet tudhatja, hogy elég ritkán vagyok elégedett a tortáimmal, mindig van valami, amit a befejezés után már másként csinálnék. De most... most nem! Közel egy hónap elteltével is vigyorgok ha ránézek, semmit sem csinálnék másként. Ez vagyok igazán én, minden részletét imádom.

A mérhetetlen boldogságomat pedig csak tetézi, hogy a Webcukrász verseny zsűrije ezüst éremmel díjazta a munkámat.

 

És még egy kép. Felvágva :)