Kukásautó- torta

Zsiráf torta

Vagy legalábbis valami hasonló.

A történet ott kezdődik, hogy csaknem fél éve készítettem az utolsó tortámat. Nem tagadom hiányzott a sok tanulás mellett egy kis kreatív tevékenység is, amit ugyan a karácsony valamennyire csillapított, de azért az sem volt ugyanaz.
Viszont most, hogy (majdnem) minden teher lehullott a vállamról, végre a torták is visszakúsztak az életembe.
Kicsit megkésett születésnapra, fotó alapján készült ez a zsiráf bébi, akinek útközben kicsit összeolvadtak a lábai :)
Azért erőteljesen vissza kell szokni és újra bele kell rázódni az alkotásba :)

Ismerjük meg egymást - avagy ki vagyok én?

Ha filozófiai mélységekbe szeretnék tekinteni azt mondanám, hogy magam sem tudom.

Viszont ez most egy játék része, amely a bloggerek között terjed és amelyre "tejszínhab" Petra hívott meg. Ezúton is köszönöm neki, hogy kíváncsi rám :)

A játék célja nagyon egyszerű: jobban megismerni azokat, akiket rendszeresen olvasunk, egymást, bloggereket. Ennek érdekében 7 olyan dolgot kell elárulnunk magunkról, amit idáig még nem.

Akik követik a bejegyzéseimet, főleg, ha a kezdetektől velem vannak, a személyiségemről elég sok mindent megtudhattak, hiszen a tortákhoz tartozó történetekben én is benne vagyok. Az értékrendemet, világnézetemet többnyire tükrözik az írásaim és az évek alatt magamról is megosztottam néhány dolgot.
Ezúttal tehát az a feladat, hogy idáig még közzé nem tett titoknak korántsem nevezhető információkat osszak meg veletek.

A teljesség igénye nélkül a lista tehát a következő:

1. Nem szeretem a növényeket magam körül. Pontosabban ők nem szeretnek engem. Inkább önként a halálba menekülnek, mintsem, hogy egy fedél alatt éljenek velem. Hosszú évek gyötrelmes küzdelmét követően azonban egyetlen cserepes orchidea az, amit már 1 éve sikerül életben tartanom. Ebből okulva szerencsére ajándékba is általában inkább szálas virágot kapok. A kedvenceim a fehér rózsa, a sárga nárcisz és a jácint. Ez utóbbinak az illatát imádom igazán.
2. Gimnázium alatt énekkaros voltam, az éneklés azonban nem tűnt el az életemből az érettségit követően. Jóformán, ha egyedül vagyok azonnal dalra fakadok. Reggeli készülődés, házimunka, vagy éppen munka közben. Azt szoktam mondani, hogy az én fejemben folyamatosan szól a zene (szerencsére el is nyomja a többi "hangot", amire egyébként se szabad figyelni).
3. Ha zavarban vagyok beszélek... sokat és általában hülyeségeket.
4. Gyakorlatilag nincs név-memóriám (kis túlzással persze). Az arcokkal még boldogulok, de az esetek többségében nem tudok hozzájuk nevet kapcsolni... viszonylag hosszú időnek kell eltelnie, hogy a kettő összekapcsolódjon és beépüljön a tudatomba.
5. A végletekig kritikus vagyok. Elsősorban magammal szemben, de sajnos időnként másokkal is. Sokszor cinikus, arrogáns vagyok és persze az önirónia sem áll távol tőlem.
6. Ezt talán már kitaláltátok a bejegyzéseimből: imádom a telet, meg a hideget. Minél hidegebb van én annál jobban élek :)
7. Nem tartom magamat babonásnak (nem ülök le 10 percre, ha valamit otthon felejtek és vissza kell mennem érte, és a fekete macskákat sem a színük miatt nem kedvelem), viszont a jelekben hiszek, és igyekszem figyelni rájuk, meg persze a megérzéseimre. Ezek a legtöbb esetben be is jönnek. Ezen a héten szerdán államvizsgáztam, ami nálam az átlagosnál is nagyobb stresszt eredményezett, viszont amikor a reggeli indulás előtt kinéztem az ablakon és láttam, hogy mindent fehér hótakaró fed (Budapestre ekkor érkezett meg tél) egy pillanatra sikerült lenyugodnom, mert azt hihettem, hogy ezen a napon még a természet is velem van, és értem esik a hó. Tudom, ez a mondat elég egoistán hangzik, de akkor abban a pillanatban jó volt ezt hinni :)

Nos, ez lenne az én 7-es listám.

A stafétát pedig azért nem adom tovább, mert időközben akikre kíváncsi voltam szintén megkapták a meghívást.

Új év, új lehetőségek...

Megint elszaladt egy év... gyorsan és hangosan. Akarva akaratlanul ilyenkor mindig listát készítek fejben, hogy mi volt betervezve és mi az, ami meg is valósult az év folyamán. Mindenre és mindenkire sikerült-e elég időt és figyelmet fordítani, miért küzdöttem, mit kaptam, mit érdemeltem, kik mentek, kiket küldtem, és kik jöttek.

Nem egészen a számvetés a lényeg, inkább csak az, hogy a mérleg két nyelve egyensúlyban legyen... én akkor már rendben vagyok.

Nem szeretem a fogadalmakat, mert azok csak arra jók, hogy később lelkiismeret furdalást okozzanak, ha nem tartom be őket, mert a kezdeti lelkesedés után úgysem tartom be (tapasztalat).
Bár az utóbbi időben a másoknak tett ígéreteimet is csak részben tudtam betartani, ami már sokkal jobban zavar.
Novemberben ígértem nektek bejegyzéseket, de mint sok minden más, ez sem úgy alakult, ahogyan terveztem. Az is igaz, hogy még februárig biztos, hogy nem lesznek komolyabb bejegyzések, mert reményeim szerint január végén államvizsgázom (kopp, kopp, kopp).
Viszont a mondás szerint, amit az év első napján teszel, azt fogod tenni egész évben (vagy valami hasonló), ezért most mindenképpen megmutatom a szokásos karácsonyra készült csomagokat. Még úgyis van két hónap a télből (remélem a hozzá méltó hőmérséklet is ideér lassan, mert ebből a melegből kezd elegem lenni) egy kis lélekmelegítőként azért lehet meglepetéseket gyártani.

Ahogy már az előző években, ezúttal is Praliné Zsuzsitól merítettem ötleteket. Idén a forrócsoki pálca volt az újdonság, amivel kísérleteztem. E mellett persze a jól megszokott mézeskalács (ezúttal extra díszítés nélkül), fehércsokis kókuszos-, és fahéjas mogyoró került a csomagokba.

A következő variáció készültek:

• Narancsos fűszeres (itt 80%-os kakaótartalmú csokoládéhoz kevertem mézes fűszert és reszelt narancshéjat)
• Málnás (fehércsokiba került liofilizált málna)
• Nutellás (tejcsoki alapba került egy kanálnyi nutella)
• Kókuszos (fehércsokihoz kevertem egy kis vanília port, meg egy kanálnyi kókuszkrém került a tömbökbe)
• Karamellás (a tejcsokiba került egy kanál karamellkrém és ropogó karamell darabkák )
• Tripla csokis (a kötelező maradék csokikból rétegezve)

Végül pedig ezúton szeretném megköszönni, hogy az elmúlt évben is jöttetek, olvastatok írtatok, mert ez továbbra is nagyon sokat jelent!! :)
A sablonszövekeg helyett pedig azt kívánom, hogy a Ti mérlegeteken a pozitív nyelv érjen le a földre és meg se tudja onnan mozdítani semmi! :))

Életjel

Tudom, hogy az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam a blogot, de mentségemre szolgáljon, jó okkal tettem. 2010 szeptemberében elkezdtem egy 3 éves főiskolai képzést andragógia szakon, melynek tanulmányi részét az előző szemeszterben be is fejeztem, de a szakdolgozat és a záróvizsga erre a félévre csúszott.

Mint a legtöbben, én is úgy vagyok a nagyobb lélegzetű feladatokkal, hogy halogatom. Halogatom egészen addig, amíg már nagyon szorít az idő és a nyomás is egyre nagyobb. Természetesen ebben a fázisban voltam én is.

A szakdolgozatomat Tim Burton életéről és munkásságának, a közönségre gyakorolt hatásáról írtam. Akik vették a fáradtságot és kitöltötték a korábban feltöltött kérdőívet, azoknak nagyon köszönöm a segítséget :) Sikerült befejeznem és leadnom, úgyhogy most már csak a záróvizsgát kell megugrani.


És csak, hogy ez a poszt se maradjon torták nélkül, megmutatom az utóbbi hetek egyetlen darabját, amelyet még októberben az unokahúgom születésnapjára készítettem.

Azt hiszem, erre mondják, hogy űbercsokis :)


Ui.: és persze a Karácsony is közeleg... lesznek bejegyzések bőven :)

Aranyra hangolva

Ha már trend, akkor még egy csipkés apróságot is mutatok :)

Fodrok minden mennyiségben

Annak, aki figyelemmel követi egy esküvői trendeket, biztosan nem mondok újdonságot a torta-trendekkel kapcsolatban sem. 2013-ban elsősorban a csipke és a fodor a 'divat'. Minden mennyiségben. Igen, tudom, hogy augusztus van... még éppen időben gondolok az aktuális divatirányzatokra nem?

Komolyra fordítva a szót a csipkét én is többször használtam már díszítésre, viszont a fodrokkal még csak most ismerkedek. Az első randevúnk után le kellett vonnom a szükséges konzekvenciát, amely elsősorban az, hogy a virágokhoz használt cukormassza erre a típusú díszítésre nem alkalmas. Leginkább mert a száradás után nem alakíthatóak a szirmok (elsőre szirmokkal alakítottam ki a fodrokat, legközelebb jöhetnek a szalagok). Másodsorban pedig, ha már azt hiszed elég szirmot gyártottál, le is centizted, a kezed már görcsben áll a fodrozástól, állj meg lépj hátra szusszanj egy percig és folytasd a gyártást, mert úgysem lesz elég!

 

 

 

Ezután jöjjön még egy kis ráadás. Az eredeti tervekhez igazodva késztettem egy pillangót is, ami akkora fejtörést okozott, hogy a végén már égi jelnek tekintettem, hogy a többszöri felrakás és leszedés után egyszer csak kicsúszott a kezemből és millió darabra tört a konyha padlóján. Ahogy most nézem a képeket, talán nem is baj, kicsit túlzás lett volna :)